Merinos

a legértékesebb juhfajta (vagyis birkafaj), Spanyolországból ered s nevét valószinüleg vándorló életmódjáról kapta, mert a spanyol M. szó vándorlót jelent. Ugyanis a spanyol nyájbirtokosok a XV. sz.-ban egymással szövetkezvén, az újabb időkig fennmaradt s mestának nevezett társulatot létesítették, melynek tagjai közösen legeltették juhaikat. Evégből Spanyolország déli részétől északi részéig legelők jelöltettek ki, melyeken a juhok ugy tartattak, hogy kora tavasszal Dél-Spanyolországba hajtattak, hogy a telet itt töltsék; az állatok tehát a legelőn egész évben vándorúton voltak. Az európai államok korán lettek a M.-ra figyelmesek, de a spanyol uralkodók a legsúlyosabb büntetések által megtiltották ily juhoknak a külföldre való eladását, s e tilalmat csak a mult század második felében szüntették meg, mely időtől kezdve a M. elözönlötte a fél világot. Legkorábban Franciaország honosította meg a M.-t s a Rambouillet vagy fésüs M.-nak nevezett tenyészirányt létesítette; később Németország és Ausztria-Magyarország is meghonosította, s előbbi az Electoral, utóbbi a Negretti tenyészirányt alapította. E három tenyészirány lényegesen és feltünőbben tér el egymástól, mint aminő eltérés volt azon spanyol nyájak között, melyekből nevezett országok a tenyészanyagot beszerezték, mert a tenyésztők mindegyik államban más irányban fejlesztették a M.-t, miután más tulajdonságokra fektettek súlyt. Ugyanis Franciaországban a testet nagyították, s annak feláldozták a gyapju finomságát, mert a franciák mindig kedvelték a juhhúst; ellenben Németországban csak a gyapju finomságát tartották szem előtt s a testet egészen elhanyagolták; Ausztria-Magyarországban pedig lehetőleg jó testet sok és lehetőleg finom gyapjuval igyekeztek egyesíteni. Európában e század első fele volt a M. virágzó korszaka, azután átszármazott a virágzás Ausztrália, Dél-Amerika s Dél-Afrikába, mely világrészek tömeges merinos-gyapjutermelésük által (lásd Ausztráliai gyapju) elértéktelenítették nálunk a spanyol juhot.

Forrás: Pallas Nagylexikon