Merkur

(Mercurius), szerzetes, a Katapán-nemzetségből, a székesfehérvári székesegyház kincstartója volt Szt. László idejében, ki azonban 1083. elmozdította őt állásától, gyanakodván rá, hogy Szt. Istvánnakakkor felnyitott koporsójából ereklyéket akar magához venni. Egy fehér öltözetü ifju azonban a templomban búslakodónak - a legenda szerint - egy szövetbe burkolt tárgyat adott át megőrzés végett; s ő ebben a szent királynak teljes ép kezét és gyűrüjét ismerte föl. Ezt magával vitte Bihar vármegyébe s három éven át rejtegette magánál, mig végre, a tüneményes ifjutól kitűzött határidő letelvén, értesítette a királyt, ki országa nagyjaival megjelenvén, megállapította az ereklyének hiteles voltát s annak őrzésére a halmon a benedekrendiek számára a szentjobbi (szentjogi) monostort alapította. Ennek első apátja M. maga lett, kiről azontul hallgat a legenda. - Egy másik M. 1113. mint erdélyi vajda (princeps Ultrasilvanus) szerepelt.

Forrás: Pallas Nagylexikon