(gör., a. m. folyók közt fekvő ország), nevezetes ókori
tartomány Elő-Ázsiában, melynek határai voltak északon a Taurus és
Örményország, keleten a Tigris és Assziria, nyugaton az Eufrát, Sziria és
Arábia, délen a méd fal. A M. név egyébként (célzással a két folyam között való
fekvésre) aránylag fiatal, csakis a Szeleukidák ideje óta van használatban;
azelőtt a szóban levő területet hol Sziriához, hol Assziriához számították. Az
ország termékeny volt, gazdag vizben és hajóépítésre alkalmas fában, csak a
déli részek kopársága emlékeztetett némiképen Arábiára. A tartomány hegyei
közül első helyen említendő a Maziosz, a Taurusnak egyik ága (most Tur-Abdin)
és a Szingarisz (most Szindsar). Vizrajzát az Eufrát mellékvizei képezték; első
sorban a Chaborasz (most Chabur), a Kordesz (most Nahr el Chuali) és Belichász
(most Belikh). M. egyes vidékei közül kimagaslottak a történelemben nyugaton
Ozroéné (városai Edessza és Karrhai), délen Mygdonia (városai Nisibis, Kainai,
Kirkesion).
M.-t a biblia fölváltva Aram-Naharaim (a két folyó közti
Aram) és Paddan Aram néven nevezi. Kr. e. 800-ig ugy látszik, benszülött
fejedelmek birták M.-t, mely ekkor az assziriai birodalomhoz csatoltatott. Kr.
e. 538 óta egymás után persa, makedon, sziriai, partus, római, majd ismét persa
járom alatt nyögött, mig végre a khalifák foglalták el; ezek elpusztulása
(1258) után a mongolok feldúlták s aztán (1648) a persáktól török kézre került.
Kulturájának magas fokára következtethetünk célszerü csatornahálózatából. A
tudományos kutatás céljából az újkorbanelsőnek 1765. Niebuhr Carsten kereste
fel M.-t, utána többen következnek, s köztük Bottu, francia konzuli ügynök volt
az első, ki 1842. ásatásokat végzett Ninivében. Eredmény tekintetében fontosabb
Layard expediciója, ki 1840-ben kereste föl Ninivét először, s aztán 1845-től
fogva, Sir Stratford Canning anyagi támogatásával, több évig ásatott Nimrudban;
Aszurbanipálnak 1848. kiásott könyvtára szolgált első biztos alapul a további
assziriai kutatásokhoz. Rawlinson, ki 1844. bagdadi konzul volt, az ékirások
megfejtésén fáradozott; 1851-54. Fresnel, Thomas és Oppert a francia expediciót
vezette. Az Alsó-Eufrát vidékét (1849) Loftus utazta be geologiai és
archeologiai kutatások céljából; 1852-55. pedig H. Petermann, a porosz kormány
megbizásából, mint linguista és etnologus járta be e vidéket. A 70-es években
Smith György, a 80-as években Rassam, de Sarzec és Budge kutatott M. klasszikus
helyeinek romjain. 1890-91. egy amerikai társulat költségén folytak ásatások,
Peters vezetése alatt.
Forrás: Pallas Nagylexikon