Mesterséges ásványok
Az ásványok keletkezési, képződési viszonyait és
körülményeit sokáig csakis egyes észleletek, hiányos megfigyelések alapján, sőt
spekulativ úton is felállított hipotezisek világították meg. Természetes, hogy
ezekkel nem lehetett beérni; biztosabb, határozottabb támaszra, alapra volt
szükség, hogy az ásványok képződését magyarázhassák. A kisérletet vették
igénybe s a legkülönfélébb módokon igyekeztek az ásványokat az őket alkotó
anyagokból mesterségesen előállítani és e közben az összes körülményt pontosan
megfigyelni. Amaz ásványok, amelyeket az őket alkotó anyagokból a
laboratoriumban állítanak elő: M. Minthogy az ásványt rendszerint szintétikus
úton állítják elő, az egész eljárásnak ásvány-szintézis a tudományos neve. A M.
előállításának, az ásvány-szintézisnek van gyakorlati haszna is, mert módot
nyújt a gyakorlati életben nagy értékü ásványoknak, nevezetesen pedig
drágaköveknek mesterséges előállítására. Részben már siker is van, amennyiben
elég szép és nagy rubinokat állítanak elő (l. Drágakövek), valamint zafirt is,
nem szólva az olyanokról (p. gyémánt), melyeknek mesterséges előállítása
sikerült ugyan, de vagy nemelegendő nagyságban, vagy pedig roppant drágán.
Berthier állította elő 1823. szintétikus úton az első M.-t (augitot), később
azután az ötvenes években különösen Ebelman foglalkozott behatóan
ásvány-szintézissel. Azóta az ásvány-szintézis egyre hódított és ma már
aránylag kevés ama jól ismert ásványok száma, melyeket az olvasztó tégely ne
produkált volna, v. amelyeket más úton-módon elő nem állítottak volna. V. ö.
Fouque és M. Lévy, Synthese des minéraux et des roches (Páris 1881); Bourgeois,
Reproduction artificielle des minéraux (u. o. 1884).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|