Meszesedés

v. elmeszesedés (petrificatio v. incrustatio), oly folyamat, midőn a vér által odavezetett tápanyagból valamely állati szövetben kevés magnéziasókkal kevert szénsavas vagy foszforsavas mészsók rakódnak le. A csontok képződésénél és növekedésénél, vagy a tüskebőrüek és kagylók meszes héjainál, a rákok bőrvázának képződésénél a folyamat normális, fiziologikus. Igen kiterjedten fordul elő az elmeszesedés kóros viszonyok között, p. elhalt szöveteken (sajtos, skrofulás nyirokmirigyek, elhalt élősdiek stb.), vagy rosszul táplált, elfajult szöveteken (p. elzsírosodott verőerek, daganatok stb.). Ha a csontváz kiterjedten reszorpciót szenved, p. rosszindulatu csontdaganatoknál, ugy a mészsókkal tultelített nedvek által még teljes működésben levő szervek is, p. a gyomor nyálkahártyája, a tüdők, a vesék kiterjedten meszesedhetnek el (u. n. mész-metastasis, Virchow). Az elmeszesedéstől jól megkülönböztetendők a konkréciók, a kövek képződése. M. a botanikában, l. Elmeszesedés; az ásványtanban, l. Bekérgezés.

Forrás: Pallas Nagylexikon