Mészkő

egyszerü kőzet, csupa mészpát-egyének tömege. Anyaga szénsavas mész (CaCo₃), mely ha kristályokban terem, mészpát (l. o.), ha nagy tömegekben, egész hegyeket, hegységeket alkotva fordul elő, M. a neve. A közönséges életben gyakran csak mésznek mondjuk. Ha egészen tiszta, akkor savban erős pezsgés közben egészen feloldódik. Hidegen is pezseg, még pedig egész darabban épp ugy, mint poralakban, ami által különbözik a hozzá hasonló dolomittól (l. o.). Az egészen tiszta M. szine fehér. Amint azonban tisztátalan, szine megváltozik, szürkévé, sárgássá, barnássá, vörössé, feketévé, foltossá, sávossá stb. lesz. Szerkezetére, szövetére nézve igen különféle és e szerint szokták leginkább megkülönböztetni. Legközönségesebb a tömött M., amely kristályos anyag ugyan, de a szemnek oly aprók, hogy szabad szemmel nem vehetők észre. Legtöbbnyire a M. név alatt ezt szokták érteni, mert egyéb szerkezetüeknek más-más nevük van. Van finomabb és durvább szemü. Leginkább egy szinü, fehér, szürke, sárgás v. barnás, ritkán foltos. Igen gyakran találni benne kövületeket, sőt sok M. elhalt állatok vagy növények mészhéjának, mészvázának tömege. Az ilyen a nevét is a szerint kapja, amilyen állat héja, váza szolgáltatta hozzá az anyagot. Igy nummulit-M., cerithium-M., koráll-M., hippurit-M., lithothamnium-M. stb. Általános néven még kagylós M.-nek is mondják az ilyent. Nincs az a geologiai kor és az a szisztéma, melyben ne szerepelnének, azért gyakran a kor szerint, melyben fellépnek, szokták őket megnevezni, igy jura-M., szén-M., zechstein-M. stb. A szemcsés M.-nek márvány (l. o.) a neve, a földes M.-nek kréta (l. o.). A kristályos szövetü változata, mely csapok alakjában barlangok tetejéről lelóg vagy a barlang fenekéről tornyosodik a barlang üregébe, a cseppkő (l. o.).

A likacsos szerkezetü M., mely rendesen édes vizből rakódik le és gyakran növényi részeket, esetleg állatokat is bekérgez, a mésztufa. Igen fiatal képződmény, v. mostkoru (alluviális). Képződése egészen olyan, mint a cseppkőé, csakhogy más körülmények között. Ha ugyanis a mészkarbonát a vizből nem rakódhatik le a M.-hegy barlangjában v. üregeiben, akkor a hegy lábánál vagy annak közelében a felszinre szivárgó viz, amint belőle a szénsav elpárolog, lerakja a mészkarbonátot rendesen likacsosan. Helyenként (p. Budapest vidékén, Kis-Cell, Svábhegy) hatalmas tömegekben fordul elő és épületkőnek, valamint kertágyak szegélykövéül, továbbá aquariumok kirakásául stb. is használják. Az olaszok travertinója (Róma közelében Tivoli) sem egyéb mésztufánál; szerkezete annak majd héjas, majd tömött, majd egészen likacsos, mely likacsok benne gyakran hosszu, egyközös csatornákká egyesülnek. A mésztufa kezdetben rendesen igen laza, törékeny, később tömöttebbé lesz és erősen megszilárdul, mert amint ama növényrészek, melyeket bekérgez, elpusztulnak, az egész tömeget szénsavas mész járja át és az ürességeket, hézagokat kitölti. Az apró gömböcskékből összeálló M.-nek oolitos M. vagy oolit a neve, gyakran ikrakőnek is mondják, mert régebben megkövesült ikráknak tartották őket. Az egyes gömböcskék a mikroszkóp alatt sugaras-rostos és héjas szerkezetüek. A nagyobb, borsónagyságu gömböcskékből összeálló M.-nek borsókő (pisolit) a neve. Szépek és jó nagyok ismeretesek Budáról. A legtöbb borsókő gömböcskét azonban nem M. hanem aragonit alkotja (l. Borsókő). Egyik nem tiszta, agyaggal kevert változata a M.-nek a márga (l. o.), amely különben mint önálló kőzet is szerepel.

Ami a M. képződését illeti, aligha lehet kétséges, hogy annak minden mennyisége valamikor oldott állapotban volt a tengerben, vajjon azonban a tengerből fizikai folyamatok következtében csapódott-e ki, avagy élő szervezetek közbenjárásával választódott-e ki, az mind ez ideig még kérdéses. A széndioxidban nagyon gazdag esővizek nagy mértékben hathattak bontólag a föld megmerevedési kérgének mész- és magnéziaszilikátjaira és roppant mennyiségü erősen koncentrált szénsavas mész- és magnézia-oldatokat juttattak a tengerbe. Helyenként a koncentráció oly fokot ért el, hogy a mészmagnézia-karbonát mint kőzetanyag, mint mésziszap rakódott le a tengerből. Jelenleg is találni még a tengernek igen nagy mélységeiben is mésziszapot, mely ugy látszik, egyre képződik. Az ilyen mésziszap-tömegek megszilárdulásából, helyenként átalakulásából, átkristályosodásából képződhettek az őskori M.-k. A M. általában nemcsak kitünő építő anyag, nagyon jó épületkövet szolgáltat és egyes változatai nagyon sokféle célra szolgálnak, de a tömött M.-ből égetik a meszet. L. még Kalcium és Kalciumkarbonát.

Forrás: Pallas Nagylexikon