Mészöly

Géza, a legkiválóbb magyar tájképfestők egyike, szül. Sárbogárdon 1844, meghalt Jobbágyiban (Nógrád) 1887 nov. 12. Tanulmányait Hajdu-Szoboszlón kezdte, majd Debrecenben és utóbb Pesten folytatta. Életének forduló pontja 1866-ra esik, midőn mint másodéves jogász Pestre költözött. Ekkor nyilt először alkalma arra, hogy a művészet jobb alkotásaival megismerkedjék. Szorgalmasan látogatta a nemzeti muzeum képtárát s előbb Kocsis Bálint, majd ennek elhunytával Szigeti Antal vezetése mellett megismerkedvén a régibb és újabb iskolák néhány jelentékenyebb művével, egyik legállandóbb és legügyesebb munkása lett a muzeum másoló-termének. 1869-ben állami ösztöndíjjal Bécsbe utazott, hol a festészeti akadémián Zimmermann s utóbb Russ Róbert voltak a tanárai. 1870. Lenan Schilflieder címü versciklusának illusztrálásával az akadémia aranyérem-jutalmát őnyerte el megragadóan szép kartonjával. Egy évvel később már mint festőt érdemesítették a háromszáz forintos díjra. A siker hire hozzánk is hamar eljutott és Keleti Gusztáv meleg érdeklődéssel üdvözölte fiatal pályatársát. A bécsi akadémiától 1872-ben vált meg s még ebben az évben Münchenben nyitott műtermet, melyet a bajor főváros legnevezetesebb művészei is érdeklődéssel látogattak. Ramberg, Goethe hires illusztrátora, már korán megjósolta nagy sikereit. Bármily jól érezte is magát Münchenben, csak haza vágyakozott s majd özvegy édesanyjánál Székesfehérvárt, majd Surdon ifj. Zichy Ödön gr. birtokán időzött, kinek képtárát több elsőrangu művel gazdagította. Ezek közt kiváló figyelmet érdemelnek a Balatoni alkony és a Balatoni komp. A Balaton mellékét ábrázolja ama képe is, melyet 1874-75. Trefort közoktatásügyi miniszter megbizásából a nemzeti muzeum képtára számára készített s mely azóta országszerte ismeretessé vált szép metszeteiben. Ez a Balatoni halásztanya, háttérben a tihanyi magaslatokkal, előterében ladikok körül sürgölődő halásznéppel. Balatoni tájával, mely a király tulajdona, a képzőművészeti társulat nagy díját nyerte el. M. 1882 őszén Párist kereste föl s hangulatos apró tájképeivel még a művészek ottani nagy versenyében is sikerült föltűnnie. Gyüjtők és műárusok egyaránt örömest vásárolták kisebb képeit, melyek közül aztán nem egy Troyon és más nagy nevü francia tájfestők neve alatt jön forgalomba. Párisból visszatérve, Budán telepedett meg, majd a Trefort által felállított női festészeti iskolában foglalt el tanári állást s ott a legnagyobb buzgalommal működött egész haláláig. Holttestét Budapestre hozták s a kerepesi-úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. M. a magyar festőművészet egyik büszkesége. Képei épp ugy magukon viselik a nemzeti jelleget, mint a fonóházak édesen epekedő, mélabús nótái, vagy Petőfi költeményei. Minden tájképe egy-egy kiszakított érdekes részlet a hazai földből; csaknem vibráló napsütésében a hazai nyár erős melegét érezzük; növényzete tarka szinpompájával gyermekkorunk óta ismerős előttünk s festményein a nádas viskókat, düledező pajtákat azok a tőrőlmetszett alakok népesítik be,melyekkel csak a hazai földön s itt is leginkább a regényes Balaton vidékén találkozhatunk. A mester képeiből legnagyobb gyüjteménye a már említett ifj. Zichy Ödön grófon kivül Zichy Jenő grófnak és Királyfi Ármin dr.-nak van. Nagyra becsülte művészetét s vásárolt tőle néhai Rudolf trónörökös is. Igen sok festménye került külföldre, különösen pedig Amerikába, ahol műveit a kereskedők magas árakon fizették. Hátrahagyott munkáiból 1888. kiállítást rendezett a képzőművészeti társulat s a szebbnél szebb tanulmányokat és vázlatokat a műbarátok néhány nap alatt elkapdosták.

Forrás: Pallas Nagylexikon