Metafizika

(gör.), a filozofiának az a része, mely a világ való mivoltát, lényegét kutatja, a természet (világ)empirikus megismerésével szemben a természet (világ) filozofiai megismerése.Aristoteles műveinek kiadásában a filozofiának e része, melyet maga Aristoteles rendesen első filozofiának nevezett, a fizika mögé (meta ta fizika) került s innét ragadt ezekre a kutatásokra ez a név, mely annyiban is találónak tetszett, mert a M. a dolognakempirikusan felismerhető felszinük mögött rejlő való mivoltát kutatja. Minthogy a filozofiának általábannem lehet egyéb célja, mint az igazságot megismerni, igazságon pedig rendszerint a dolgok való mivoltának megfelelő tudásunkat értjük: nyilvánvaló, hogy a M. nemcsak a filozofiának egyik része, hanem voltakép az egész filozofia. Csak ha az erkölcsi világ megismerését külön választjuk a tényleg létező világétól és esetleg ez utóbbit külön elvekre alapítjuk: tehetünk különbséget gyakorlati és elméleti filozofia közt, mely esetben az utóbbi azonos a M.-val, ámbár vannak, akik az erkölcs M.-járól is beszélnek. Az elméleti filozofiában ismét külön választhatjuk a megismerés föltételeire (eredetére, határaira) vonatkozó részt mint ismerettant vagy logikát s igy származnék három része a filozofiának: ismerettan, M., etika (l. Filozofia). A filozofia történetében a M.-ra (feladatára, tartalmára, korára) vonatkozó nézetek az egész filozofiai felfogásra döntők, a filozofiai világnézet lényeges alkotó része a M.-i álláspont. Akik általában tagadják a M.-nak még lehetőségét is, két táborra oszolnak. A kritikai filozofia (Kant) hivei az ismereterő mivoltából következtetik, hogy csak jelenségeket ismerhetünk meg (csak fizika van), a jelenségek mögött levő való mivolt hozzáférhetetlen számunkra. A materializmus, szenzualizmus, empirizmus hivei hasonlókép tagadják a M. lehetőségét, mert csak érzéki forrásokból származó tapasztalati tudásuk van és minden egyéb csalódása az elmének. A kriticizmus a dolgok való mivoltát megismerhetetlennek mondja, az empirizmus a való mivolt fogalmát s ezzel jóformán magát a filozofiát is tagadja. Minthogy a természettudományok hivei többnyire tartózkodnak a filozofiától vagy amennyiben filozofiai meggyőződéseket formáltak maguknak, közel állnak az empirizmushoz vagy kriticizmushoz, a M. korunkban nem nagy tiszteletben áll. Csakhogy triviális hasonlattal élve, az ajtón kiutasított M. ily esetekben gyakran az ablakon keresztül lopózik be és kritikátlan általános nézetek formájában zavart idéz elő az elmékben. Maguk a metafizikusok két nagy osztályba sorozhatók; akik a tapasztalatból indulnak s a tapasztalati tudás alapján akarnak a dolgok velejébe hatolni és akik a tiszta gondolkodás útján keresik a dolgok mivoltának megismerését. Emezek a racionalisták, amazok a realisták. A szerint azután, hogy mikép határozza meg a világ mivoltát, a M. sokféle: monizmus, mely egységes valót vesz föl mint a világ lényegét (tipusa: Spinoza) és pluralizmus, mely sok valóból állítja össze a világ mivoltát (tipusa: Herbart); ha a lényeget (akár egy, akár több) anyaginak tekintjük, származik a materializmus, ha szelleminek, a spiritualizmus (Leibniz), ha szellemtelennek (p. a vak akarat), akkor irracionalizmus (Schopenhauer). Azt a nézetet,mely a keresztény teologiában fontos szerepet visz, mely szerint az anyagtalan istennel szemben áll az anyagi világ, az ember anyagi testével az anyagtalan lélek: dualizmusnak nevezzük. Ha az emberi megismerésben nyilvánuló gondolatot a világ lényegével azonosnak gondoljuk: az intellektualizmus rendszere származik, melyet, ha a fő súlyt a mondott azonosságra helyezzük, azonossági elméletnek is neveznek. Általában mondhatni, hogy a M. szükséges feladata az emberi gondolkodásnak (M.-i őshajlandóság a lélekben), probléma, melynek kritikai tárgyalása a tudás rendszerében mellőzhetetlen feladat. M.-val nem lehet vasutat építeni; a vasútépítés fontos ugyan, de nem egyedüli feladata az emberiségnek. A M. bizonyára tökéletlen, befejezetlen tudomány, de tudásunk általában az, s magának a tökéletlenségnek felismerése fontos feladata a megismerő észnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon