Metalloterapia

(gör.), fémgyógyászat, ideggyógyászati módszer, melyet Burq (1848) alapított meg azon felfedezésével, hogy bizonyos fémek érzési és mozgási bénulásokra gyógyítólag hatnak, ha azokat a beteg helyre alkalmazzuk. Burq 1860. az Académie de médicineben adta elő hiszteriás, nehézkóros és egyéb idegbajos egyéneken tett megfigyeléseit, melyek szerint bizonyos fémekből (arany, ezüst, réz stb.) készült lemezeknek a beteg helyre való alkalmazása által valamely bénulás megszüni, de azonnal visszatér, ha a lemezt eltávolítjuk. Különböző egyénekre különböző fémek hatnak specifikusan, s a megfelelő gyógyhatásu fémet kipróbálás (metalloskopia) segélyével határozzák meg. Erre alapítota Burq gyógyító módszerét, mely abban állott, hogy a beteg gyógyulásához szükséges fémfegyverzetet (armatura) lemezek, széles gyűrük, szalagok, korzettek stb. alakjában hordta, mig a gyógyulás beállott. Újabban amegfelelő fémet oldható sója alakjában belsőleg adagolják a fémgyógyászok. 1876. Charcot, majd egy a Société de biologie által kiküldött tudományos bizottság is megállapította Burq állításának helyes mivoltát, ami a fémek hatékonyságát bénult testrészekre illeti. Ez alkalommal jutottak arra a felfedezésre, hogy a fém által megszüntetett érzési bénulás a másik (ép) oldalra vitetik át (transfert). A fém eltávolítása után a hűdés ismét az eredetileg beteg oldalra tér vissza s ezzel kapcsolatosan az érzőképességnek kétoldali ingadozásai lépnek fel (oscillations consécutifs), mig végre az eredeti állapot tér vissza. A hűdés végleges megszünése csak kivételesen áll be.

A fémek gyógyhatásának magyarázatára szolgál Régnard elmélete, mely szerint a bőrre alkalmazott fémek ott villamos áramot létesítenek; Vigouroux a fémek villamos polaritásával, Schiff tömecsrezgések megindításával kisérli megmagyarázni. Kiderült azonban, hogy a fémeken kivül számos egyéb anyag is képes hűdéseket megszüntetni, igy bőrizgató, hólyaghúzó szerek, hideg és meleg viz, papirkorongok, üveg, sók, hidrogénfürdők stb.E szereknek a különfélesége indította újabban a buvárokat (Bennet, Heuk, Tucke,Hückel, Bernheim, Forel stb.) ama magyarázat felvételére, hogy említett szerek gyógyító hatása - amennyiben fennáll - nem fizikai tulajdonságaikon alapszik, hanem szuggesztió útján létesül (l. Hipnotizmus). Ugyanezen alapra vezetik vissza a delejjel véghezvitt gyógyításokat is, mig mások (Benedikt stb.) a mágnesnek fizikai tulajdonságain alapuló gyógyhatást tulajdonítanak (magnetoterapia).

Forrás: Pallas Nagylexikon