Metamorfizmus

(gör.) a geologiában általános értelemben mindenelváltozás, amely valamely kőzetet eredeti képződése óta ért, szorosabb értelemben pedig valamely kőzetnek átváltozása egy más kőzetté. Gyakran változtatják meg (metamorfizálják) a kőzeteket ama gázok és gőzök, melyek vulkáni működés alkalmával a vulkán kráterjéből v. hasadékaiból és általában vulkáni vidékeken a föld repedéseiből tódulnak fel. Ezek a széndioxid, vizgőz, sósav, kénhidrogén és kénessav. Különösen a két utóbbi gáznak oxidációi terméke, a kénsav, változtatja meg erősen mindama kőzeteket, melyekkel feltódulásakor érintkezik. E gázok és gőzök az által, hogy bizonyos anyagokat (legfőkép kovasavat) eltávolítanak, mintegy kiűznek a kőzetek ásványelegyrészeiből és maguk lépnek helyükbe, újvegyületeket alkotnak, új ásványok képződésének lesznek forrásává, de az egész kőzetet úgy szinben, mint összeállásában és egyéb tulajdonságaiban egészen megváltoztatják. A sötétszinü, fekete kőzet akárhányszor világos, fehér, sárga szint ölt, a szilárd, tömött kőzet likacsossá, morzsolhatóvá lesz és tufás v. agyagos tömegekké alakul. Legfőkép ott erős ezen gázoknak és gőzöknek a hatásuk, ahol kitódulásukkal egyidőben vizgőz v. forró viz tör a felszinre. Akárhány helyen a trachit ezen a módon változik át különféle módosulataivá (zöldkő, alunit, domit stb.) és a mellett még egyéb anyagok is (hialit, vasvitriol, timsó, gipsz stb.) képződhetnek. Számos gipsz-tömeg képződése is arra vezethető vissza, hogy szénsavját a rajta keresztül törő kénsav eltávolította és szénsavas mész helyett kénsavas mész képződött. A metamorfizáló hatása és eredménye új kőzetalkotás tekintetében e gőzöknek, gázoknak épp ugy kimutatható, mint akár a mállási folyamat egész menete és annak következtében az előállott új metamorf kőzettömegek, p. földpáttartalmu kőzetekből kaolin és általában az agyag stb. Ugyancsak kimutatható direkt észleletekkel, még inkább pedig kisérletekkel, hogy a nyomás erősen metamorfizálja a kőzettömegeket, az agyagot palás agyaggá, agyagpalává, a márgát márgapalává, a mésziszapot mészkővé változtatja stb. Egyazon kori kőzettömeg az egyik helyen igen laza, porhanyós szerkezetü, a másik helyen pedig kemény, tömött, szilárd tömegü. Mindannyiszor az ok más-más nyomási viszonyokra vezethető vissza. Mindezeknél sokkal bajosabb azonban pontosan megállapítani és egész határozott magyarázatát adni annak, amit a geologiában dinamo-M.-nak nevezünk és amely jelenséggel számos kőzetelváltozást magyarázunk. Gyakran észlelhető jelenség, hogy a palás kőzetek és általában a palák kristályos szerkezete annál inkább fokozódik, mennél jobban zavartattak meg az illető palák eredeti települési viszonyukban. Mivelhogy a leghatalmasabb erő, mely a településben zavart okozhat, a hegységképző erő, fölvesszük, hogy a hegységképző erő metamorfizáló jelenségeknek válhatik és válhatott a multban okozójává. Nem kristályos üledékkőzeteknek egész nagy tömegei válhattak többé-kevésbbé kristályosakká azon oldalnyomás következtében, amelynek a hegységképződés alkalmával ki voltak téve. Mindazon kőzetváltozásokat, amelyek a hegységképződéssel járt oldalnyomásra vezethetők vissza, a dinamo-M. névvel jelölik. Egyéb szinonim nevek tektonikai és diszlokációi M. Ilyen p. az Alpokban a közönséges jura-mészkőnek átváltozása márvánnyá, az agyag- és márgapaláknak átváltozása a legkülönfélébb, leginkább pedig csillámos és kloritos fillitekké és szericitpalákká. De nemcsak palás, hanem tömeges kőzetek is,p. gránit, szienit, porfir, megváltozhatnak szerkezetükben ott, ahol erős tektonikai nyomásnak vannak alávetve. - Egy más neme aM.-nak, mely sok tekintetben szintén hipotetikus, az u. n. kontakt M. (l. o. és Kontakt ásvány). A leggyakoribb ilyen jelenség a kőzetek üvegesedése, megolvasztása, átkristályosítása, oszlopos elválása, kokszolása. A megolvasztás, az átkristályosítás alkalmával a kőzetnek nemcsak szerkezete, egész minemüsége változik meg, de benne új ásványok is képződhetnek (kontakt ásványok). A hatása a feltörő kőzetnek általában lehet a szomszédos kőzetekre tisztán fizikai hatás, avagy kémiai is, első esetben csupán összefüggésében, szerkezetében változtatja meg a kőzetet, utóbbi estben anyagában is. Számos márvány képződését mészkőből kontakt M. által magyarázzuk, de ugyszintén a kristályos paláknak, nevezetesen a filliteknek számos elváltozását. Más-más eruptiv kőzetnek a kontakt hatása más-más lehet, de az előidézett változások nemcsak a feltörő kőzettömeg anyagától, hanem sok egyéb körülménytől is függnek. Merőben hipotetikus alapon épült fel az u. n. általános v. regionális M., vagyis mindazon jelenségek összessége, melyek közreműködtek abban, hogy földünk legrégibb kőzetei, az u. n. őspalák, a mai szerkezetet öltötték. Feltesszük ugyanis és aligha lehet kétséges, hogy a földkéreg legelső kőzetei, az u. n. őskori v. archai gnájsz- és kristályos palatömegek ma nem eredeti állapotukban vannak, hanem eredetileg szediment, tehát nem kristályos állapotban rakódtak le és csak később változtak át,metamorfizálódtak a mai kőzet-anyaggá, amely kristályos és oly sajátságos jellegü, mint semely más kőzeteké. Az ősgnájsznak, az őspaláknak eredeti állapotukból a mai fejlődésükig tartó átváltozási folyamatoknak egész sorozatával foglalkozik a regionális M., de bővebben az összes irodalmi forrás felsorolásával olvashatni róla: Roth J., Allgemeine u. chemische Geologie (Berlin 1879-83, 3 köt.) c. munkában, valamint Daubrée, Études synthétiques de géologie expérimentale (Páris 1879, németül Braunschweig 1880). L. még Geologia.

Forrás: Pallas Nagylexikon