Mételykór

(Distomatosis, Leberegelseuche), a juhok és szarvasmarhák idült megbetegedése, amely juhok között néha járványos alakban is előfordul. Előidézői a májmételyek 8Distomum hepaticum) és lándsaalaku mételyek (D. lanceolatum), melyeknek betokolt álcáit (cercaria) a zöld takarmánnyal szedi fel az állatok (l. Májmétely és Métely). A M. kezdeti szaka elkerüli a figyelmet s csak a 2.-3. hónapban veszik észre, amikor már súlyos táplálkozási zavarokmutatkoznak. Ilyenkor a betegek rohamosan soványodnak, gyorsan kifáradnak, látható nyálkahártyáik feltünően halaványak (sápkór). A juhok gyapja száraz, fénytelen, a szarvasmarhák szőre borzalt, a bőr száraz; a szemhéjakon, a has alsó részén és a toroktájon vizenyős beszűrődések észlelhetők. Azonkivül emésztési zavarok támadnak, amelyek étvágytalanságban, a kérődzés félbenhagyásában, dugulásban vagy hasmenésbennyilvánulnak. A máj tájéka érzékeny, sőt néha a megnagyobbodott máj ki is tapintható. A test hőmérséklete változó, időszakonként hirtelen emelkedést mutat. Szarvasmarhákon súlyos tünetek még nagyobb foku fertőzés eseteiben is csak igen későn és aránylag ritkán észlelhetők, ennek megfelelőleg ritkán okoz köztük elhullást is, ellenben fiatal juhokon sokszor súlyos alakban lép fel, sőt esős esztendőkben, mocsaras és posványos vidékeken járványos alakot is ölthet. Lefolyása rendesen idült s csak igen nagy számu métely bevándorlásakor történhetik, hogy az élősködők vándorlása folytán keletkező hashártyagyuladás, a vérerek elroncsolása következtében beálló vérzés, v. az agyba jutott emboliák miatt hirtelen elhullanak az állatok. A M.-t gyógyítani nem lehet, miután a májban levő mételyek hozzáférhetetlenek. Kevés haszna van tehát a sós és fűszeres anyagok szokásos adagolásának is. Csakis profilaktikus úton küzdhetünk fellépése és terjedése ellen. Legfontosabb e részben, hogy vizenyős, posványos legelőkre ne hajtsák az állatokat. Bőséges és egészséges takarmányozással lehet ugyan az állatok ellenállóképeségét némileg fokozni, mert a jól táplált, erőteljes egyedek könnyebben elviselik a mételyeket és hamarább kiheverik annak következményeit, legfontosabb mégis a fertőzés lehetőségének elkerülése. Leuckart ajánlja a mételyálcákat tartalmazó apró csigák összegyüjtését és megsemmisítését, ez azonban gyakorlatilag alig kivihető. Célszerübb kacsákat v. libákat bocsátani a juhok előtt agyanus legelőkre, amelyek felfalják a csigákat, anélkül, hogy az ártalmukra lenne. Legbiztosabb azonban a posványos rétek lecsapolása és kiszárítása, mert a száraz területek alkalmatlanok a mételyek fejlődésére. Gondoskodni kell azonkivül az elhullott v. levágott mételykóros állatok májában élősködő férgek megsemmisítéséről, ami legkönnyebben elásás v. megfőzés útján történhetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon