Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
meteorológi... weather
meteorológi... weather bur...
meteorológi... thunderhead...

Magyar Magyar Német Német
meteorológi... Wetterwarte...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Meteorologia

(gör., a. m. időjárástan), az a tudomány, mely a légkör állapotával foglalkozik. Régebben ennek a szónak sokkal tágabb értelme volt, mert Aristoteles a M.-t az égi testekre is kiterjesztette, jelenleg azonban csak a levegő fizikai állapota és annak változásai képezik a M. tárgyát. A szorosabb értelemben vett M. arra törekedik, hogy az időjárás (l. o.) egyes jelenségeit megmagyarázza és keletkezésök okát megállapítsa. Ezen ága a M.-nak az időjárást alkotó tényezőire bontja, amilyenek a levegő súlya, hőmérséklete, nedvessége, áramlása stb. és azok között igyekszik az összefüggést kideríteni. Tulajdonképen az időjárás végső okát a Napban kell keresni, nevezetesen az általa kisugárzott melegmennyiségben, mely a Földet és a légkört is melegíti. De a Földnekmozgása, mely által állását a Naphoz képest változtatja, nemkülönbena talaj alakulása, továbbá a szárazföld és a tenger eloszlása: mindezen körülmények okozzák, hogy a légkör felmelegedésében minduntalan változások álljanak be, amelyekkel együtt jár a levegő súlyának, áramlásánaka változása és a párolgási és lecsapódási folyamatok egész sorozata, ugy hogy voltaképen az időjárás teljes megfejtése a természettudományok legbonyolultabb problémáihoz tartozik. Ily irányban a M. mint oknyomozótudomány egészen a fizikára támaszkodik és a fizikai törvényekből akarja kimagyarázni az időjárási jelenségeket. Egy másik ága a M.-nak a klimatologia (l. o.). Módszere abban áll, hogy az időjárást, illetőleg a meteorologiai elemeket más-más helyen rendszeres megfigyelésnek vetik alá és a megfigyelt értékekbőla statisztika módjára középértékeket képeznek, melyek valamely vidék éghajlati viszonyaira nézve jellemzőkké válnak. Ilyetén módon sikerül meghatározni a meteorologiai elemek térbeli eloszlását, vagyis azt, hogy hol van melegebb, hol hidegebb, mely tájon van több v. kevesebb eső stb. Néhány évtized óta aművelt államokban meteorologiai megfigyelő hálózatok vannak, melyeket egy-egy központi intézet igazgat. A hálózat állomásain megfigyelik a légkör tulajdonságait arra alkalmas műszereken és a feljegyzett adatok összegyüjtése, feldolgozása és közlése a meteorologiai intézetek által végeztetik. Hogy azonban a különböző országokban nyert megfigyelési anyag közvetlenül is összehasonlítható legyen, arra kell, hogy mindenütta műszerek szerkezetére és azok felállítására nézve, valamint azészlelés módjára nézve is egyöntetü eljáráshoz ragaszkodjanak, melyet a nemzetközi meteorologiai kongresszusok állapítanak meg.

Mivel az időjárás az emberi életre nemcsak szellemi, hanem anyagi tekintetben is van hatással, a M.-t kivált újabbi időben gyakorlati irányban is értékesítik. A bekövetkezendő időjárás megjövendölése szintén képezi a M. egyik célját. Amióta a telegráf segítségével minden nap a Föld nagyobb területéről kapják az időjárási adatokat, a légnyomás eloszlásából, nevezetesen a barometrikus maximumok és minimumok vonulásából következtetnek a jövő időjárásra (l. Időjóslás). A prognosztika a mezőgazdaságra és hajózásra nézve egyaránt fontos lévén, egyes államok a prognozis közérdekü terjesztéséről gondoskodnak. Az időjárás továbbá a növényi élettel is van összefüggésben és azok a pontok, amelyekben a M.a növényfiziologiával érintkezik, képezik tárgyát az agrár M.-nak (l. o.). Más fontos gyakorlati alkalmazást talál a M. vizrajzi célokra is. Amennyiben a légköri csapadék a folyóvizeket is táplálja, kétségtelen, hogy a leesett csapadék mennyisége és a vizállások között bizonyos kapcsolatnak kell lennie, melynek kiderítésére a hidrográfiai intézetek törekednek, hogy a vizállás prognozisát megállapíthassák és a folyamok alsó mentén esetleg az árvizet is előre jelezhessék. Megemlítendő még, hogy legújabban mindinkább előtérbe lép az orvostani M., mely az időjárás hatását vizsgálja a közegészségi viszonyokra.

Meteorologiai ismereteink a természettudományok fejlődéséhez képest az idők folyamán folyton változtak. Az ókorban a M. mint exakt tudomány alig létezett; akkor az időjárásban is a csodás elem volt a tulnyomó és a természet bámulatos nyilvánulásait többé-kevésbbé felsőbb lényeknek tulajdonították. Később, a középkorban az asztrologia adott a M.-nak irányt és az égi testek befolyása a Föld időjárására volt az uralkodó szempont, mely fennállott napjainkig, sőt jelenleg is csak nehezen lehet a nagyközönséget arról meggyőzni, hogy aholdnakészrevehető befolyása az időjárásra nincsen. A M. igazi fejlődését onnan számíthatjuk, amióta a levegő tulajdonságait műszereken kezdték megfigyelni, nevezetesen a barometer és a hőmérő feltalálása óta. E két műszer segítségévela legfontosabb két meteorologiai elem megfigyelése indult meg, a légnyomásé és a hőmérsékleté. Ezeket a fejlődő technikával a műszerek egész sora követte, így a légnedvesség számára a pszikrometer és a higrometer, a szél számára az anemometer,a felhők számára a nefoszkóp, a csapadék számára az esőmérő, a légköri elektromosság számára az elektrometer stb. Ezekenkivül vannak jelenleg alkalmazásban önműködő műszerek (baro-, termo-, anemo-, ombro és aktinográf) is, melyek az egyes meteorologiai elemekmenetét folytonosan felrajzolják, ugy hogy utólag bármely időpontra a rajzból (autogramm) meghatározhatjuk az illető elem értékét.

A szorosabb értelemben vett M. külön elméleti tudománnyá fejlődött az utolsó évtizedekben és a légköri jelenségek okait mekanikai, hőelméleti és egyéb fizikai törvényekkel összefüggésben tárgyalja, mig a klimatikus tanulmányokmár a mult században is tudományos jelleget öltöttek. A mannheimi Societas meteorologica palatina már 1887. létesített egy meteorologiai hálózatot rendszeres megfigyelésekkel. Ebbe a hálózatba tartozott Buda is, hol a kir. csillagdán 1782. kezdődött a rendszeres észlelés a mannheimi társulat műszerein és annak utasításai szerint. Ezek egyszersmind a legrégibb magyar tudományos megfigyelések. Az igazi klimatikus munkálatok előkészítője volt Humboldt Sándor, ki sikerrel fáradozott abban, hogy Anglia és Oroszország nagy kiterjedésü birtokain állítsanak megfigyelő állomásokat a legérdekesebb pontokon. 1817. Humboldt évi izotermák (l. o.) szerkesztése által a hőmérséklet elosztását a Föld szinén ábrázolta és 1848. Dove már elég adattal rendelkezett a havi izotermák meghúzására. Jelenleg a kulturállamok között egy sincs olyan, mely meteorologiai megfigyelő hálózatot nem tartana fenn. Ezáltal sikerült klimatologiai ismereteinket a részletekben is öregbíteni. Természetesen e téren is még tudásunk meglehetősen fogyatékos, főleg amiatt, mert a tengeren állandó meteorologiai állomások nem állíthatók és a sarkvidéken sem akad állandó észlelő. E részben segítendő, a megfigyeléseket a tengeri hajókra is kiterjesztették nemzetközileg megállapított módozat szerint. A hajók meteorologiai naplója utólag az illetó meteorologiai intézetekhez kerül feldolgozásra s e célból az egyes intézetek maguk között felosztották az oceánokat. A klimatologiai ismereteink bővítéséhez a sarkvidéki expediciók is járultak hozzá. Továbbá a felső légrétegek meteorologiai viszonyainaka kipuhatolására is történt komoly kezdeményezés. Nem annyira a klimatologia előbbrevitelét várhatni ettől, mint inkább azt, hogy a felső régiók fizikai tulajdonságainak megismerése a légköri jelenségek megértéséhez adja a kulcsot. E célból a léghajósok is olvasnak le meteorologiai műszereket, v. néhány év óta Németországban, Franciaországban kis léggömböket eresztenek a magasba, melyek önműködő műszerekkel vannak ellátva. Ezek leesésök alkalmával elpusztulnak ugyan, de ami a fő dolog: a meteorologiai elemek változásai az úton fotográfiában megmaradnak a fényérzékeny papirszalagon. Nagy haladást jelent e téren a hegyi obszervatoriumok állítása, mert azokban a felső légrétegeket állandóan és rendszeresen lehet megfigyelni. Magas és elszigetelt hegycsúcsokon épülnek egyes államok, társulatok vagy magánemberek támogatásával és olyanok, hogy a) az észlelő is állandóan ott lakik télen-nyáron, ki a műszerek leolvasását is végzi, v. pedig b) hogy csak az önműködő műszereket helyezik el ott, melyeket időnkint megnéznek és rendbe hoznak. Az elsők közé való a Sonnblick 3100 m., Picdu Midi 1877 m., Säntis 2504 m., Obir 2140 m.; a második csoportba tartozik a Mont Blanc 4810 m. és az amerikai obszervatoriumok: Arequipa 5080m., Misti 5850 m., Pikes Peak 4308 m.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is