Metus

(lat.) a. m. félelem. Az egyházjogban az előidézett kényszernél s ekként a szabad beleegyezés hiányánál fogva házasságbontó akadály, feltéve hogy nagy foku, vagyis olyan, mély felteszi, hogy a fenyegetett baj csakugyan súlyos, u. n. M. qui in constantem virum cadit (mely a bátor férfit is rettegésbe hozza). És ez a tárgyilag erős félelem (M. absolute gravis). A birói gyakorlat azonban a M. házasságbontó hatását az alanyilag erős félelemre (M. relative gravis) is kiterjesztette, mert in concreto az akaratra gyakorolt kényszerítő hatása ugyanaz. A M.-nak továbbá, hogy annak alapján a házasság felbontható legyen, folytonosnak kell lennie, azaz addig tartania, mig a házasság létrejön; igazságtalan erőszak által előidézettnek s közvetlenül a házasságkötés kierőszakolására irányzottnak. Az u. n. M. reverentialis v. respectus parentelae, vagyis a tisztelet a szülői akarat iránt, nem ok a házasság felbontására. Az 1894. XXXI., a házassági jogról szóló t.-c. 53. §-a szerint megtámadható a házasság kényszer miatt, ha azt valamelyik házasfél fenyegetéssel előidézett alapos félelem következtében kötötte. Kényszer címén a házasság megtámadására csak a kényszerített házastárs van jogosítva, és pedig attól a naptól fogva, amelyben a kényszer hatása alól felszabadult, számítandó egy év alatt. Ellenkező esetben a házasság megtámadhatóságára ugy kell tekinteni, mintha fenn sem forgott volna; vagyis a házasság kényszer címén többé meg nem támadható.

Forrás: Pallas Nagylexikon