Mexiko

(República Mexicana vagy Estados Unidos de Mejico), szövetséges köztársaság az É. sz. 15° és 32° 42´ s a Ny. h. 86° 34´ és 117° 7´ között az É.-amerikai Egyesült-Államok, a Mexikói-öböl, Brit-Honduras, Guatemala és a Nagy-oceán közt, Baja-Kaliforniát és a hozzá tartozó szigeteket beleszámítva 1 946 523 km² területtel.

Parjai. K-i partjai homoru ívet irnak le; laposak, homokosak, néhol lagunák vannak, aminő a la madre, Tamiahua, Palmas, Alvarado stb.; egyedüli jó kikötőhely a campechei. A Ny-i part magasabb és egészségesebb; a jobb kikötők Guaymas, Mazatlan, San Blas és Acapulco; itt vannak a Tres Marias és Revilla Gigedo kis szigetcsoportok.

Felület. Az észak-amerikai Egyesült-Államok hegyes vidéke benyulik M.-ba a Tehuantepeki-öbölig. A Nagy-oceán partján egy archaikus hegylánc húzódik végig; kristályos palák, szilur, devon és régi eruptiv kőzetek alkotják; ÉNy-i részében Sierra Madre, azután Tarahumare, de Durango, de Nayarit és de Jalisco neveket visel és 2500-3000 m.-nyi magasra emelkedik. K-en hozzája csatlakozik az ifjabb eruptiv kőzetekkel borított óriási fensík, amelyet Anahuaknak is hivnak és amely K-felé meredeken ereszkedik le a halmos partvidékre. Ezen fensík D-i részében a tercier-korszakbeli hatalmas vulkáni tevékenység nyomai láthatók. Hosszu sora a részben még most is tevékeny vulkánoknak vonul itt a D-i részen végig, amely a Mexcala-Balsas folyóvölgyekbe ereszkedik le. A vulkánok közt a legmagasabbak: Popokatepetl (5420 m.), a Cerro de Ajusco (3840 m.), a Nevado de Toluca (4100 m.) és a Patamban (3755 m.); egészen a D-i szélen állanak a Jorullo, Tancitaro és Colima. A fentiektől É-ra is találhatók még hatalmas vulkánok, aminők az Orizaba (Citlaltepetl 5582 m.) és a Cofre de Perote (4090 m.), ellenben az Iztaccihuatl (5110 m.) nem vulkán. E vulkánoktól É-ra eső vidékeken a fensíkon számos hegysor húzódik el ÉNy-felé. Ezek részben paleozói, részben a mezozói rétegekből, részben pedig porfirokból, amely utóbbiak közelében az ezüstbányák láthatók, végül trachit- és andezit-kúpokból és csúcsokból állanak. Közben diluviális és alluviális föld található, átlagosan 1800-2000 m. magasságban. Ny-on a M-i fensík széles terraszokban ereszkedik le a Nagy-oceán partvidékére. Vizei. Leghosszabb folyója a részben határul szolgáló Rio Grande del Norte, a M.-i-öbölbe torkollnak rajta kivül a San Fernando, a Santander, a Tampico, Panuco, San Pablo, Tabesco, Grijalva, az Usumacinta és a Coatza coalcos. A Nagy-oceán vizkörnyékéhez tartoznak a Tehuantepek, a Verde, a Mexcala, a Coahuayana, a Rio de la Armeria, a Rio Grande de Santiago, a Rio San Pedro, a Mazatlan stb. Tavakban M. aránylag gazdag; a hires M.-i völgy tavai, amelyek közt a Texcoco a legnagyobb, nagyobbára sekélyek; fontosabbak: a Chapala, a festői Patzcuaro és Cuitzeo.

Éghajlat és termékek. Fekvésénél fogva M.-nak trópusi az éghajlata, csakhogy az egyes helyeken fekvésük szerint különböző a hőmérséklet. A partvidéken egészen trópusi; Veracruzban az évi középhőmérséklet 25,4, Colimában 26°; itt az éghajlat egészségtelen is; a sárgaláz gyakori. Minél magasabban fekszik valamely hely, középhőmérséklete annál csekélyebb; Cordobában (928 m.) 20°, San Luis Potosiban (1890 m.) 17,4°, Oaxakában (1546 m.) 19,2° és M.-ban (2270 m.) 16,4°. A legmagasabb hegycsúcsokat egész éven át hó és jég takarja. Gyakori a zord Norte nevü szél. M. nagyobb részében csak két évszak van, az esős (tiempo de aguas) és a száraz (el estio v. tiempo de secas). Az átmenet az egyikből a másikba rendesen igen hirtelen. A D-i vidékeken határozottabban lép föl, mint az É-in. Az esők rendesen május közepén kezdődnek; julius vagy augusztus havában hosszabb időre megakadnak; legkellemesebb az időjárás október havában. December végén beáll a száraz évszak. Maguk a M.-iak hazájukban háromféle éghajlatról szólnak; ezek a Tierras Calientes, Templadas és Frias. Amazok a tengertől a fensík közepe tájáig érnek, a Templadas a fensíkig nyulnak föl és a Frias a fensík felső részeit teszik. A fensík belseje az É. sz. 20°-ig a szubtropikus vidékek steppei jellegét viseli magán; a flórát itt a vastag levelü liliaceák, yukák és agavék karakterizálják. A hegyek szegélyein pompás erdők tenyésznek; ezekben az örökzöld fenyők csodálatos változatosságot mutatnak. A partvidékeket É-nak egészen a térítőig igazi trópusi erdők takarják, amelyekben a pálmák a tulnyomók. Miként az erdőségek, ugy a kulturnövények is nagy változatosságot mutatnak. Tropikusak és mérsékelt égöviek egyaránt tenyésznek. A Tierras Calientesen a rizs és cukornád díszlik; M., Puebla, Veracruz, Michoacan, Tabasco és Oaxaca államokban évenként átlag mintegy 400 000 t. nyers cukrot termelnek. Jalisco és Colima államok kitünő kávét, Tabasco és Chiapas kitünő kakaót szolgáltatnak. A pamut a forró vidékeken vadul terem, de kevés gondot fordítanak rá. Indigót főképen Colima, dohányt Veracruz produkál, pite-kendert pedig Yukatan. Cochenille legtöbb jön még Oaxacából. A kenyértermék a kukorica, amelynek valószinüleg itt van az őshazája, továbbá a fekete bab és a gabonafélék. Bár a talaj igen termékeny, a földmivelés még aránylag csekély területeket hódotított meg. A kormány az 1863-iki törvénnyel földmivelő gyarmatok alapításáról gondoskodott és azóta állami földeket bocsát eladásra. 1892. 25 ilyen gyarmat alakult 1266 családdal, akiket a kormány szőllővesszők, olaj- és egyéb gyümölcsfák behozatalával segélyezett és köztük vetőmagot és selyemhernyót osztott ki ingyen. Az állattenyésztés helyenként, különösen az É-i részeken, igen virágzó. 1883. egyedül itt volt 1 500 000 szarvasmarha, 1 millió ló, ugyanannyi juh és 2,5 millió kecske. M. igen gazdag ércekben; található arany, ezüst, ólom, vas, réz, kéneső, cinn, kobalt, antimonium, szén és petroleum. 1894 ápr. 1-én 3167 bányász-vállalat közül 1/3 idegen kezekben volt. 1893. az aranytermelés kitett 1964 kilogrammot 1 326 564 dollár értékben, az ezüsttermelés 1 380 116 kg.-ot 55 467 431 dollár értékben. A pénzverők száma 11. A bányákban leggazdagabb kerületek: Guanajuato, Zacatecas és Catorce. 1886-1892. a bányásztársaságoktól vasutakba, földvásárlásokba befektetett tőke 53 214 827 font sterlingre emelkedett. Az ipar még kezdetleges; legjelentékenyebb a cukor- és szeszipar, amelyet 1893. 2378 ipartelepen űztek. A pamutipar is jelentékenyen emelkedik, különösen Guadalajarában és Pueblában, ahol főképen fehér kattunt (mantas), sált (rebózos), asztal- és ágyterítőket készítenek, de a szükségletnek eleget tenni még mindig nem tudnak. A szövőipart 110, a dohányipart 35 telepen űzik; ezeken kivül van 7 papirmalom és 2 agyagipar-telep.

Lakosság, kormány és közigazgatás. A lakosság az utolsó (1879) népszámlálás szerint 9 908 011, (1894) 12 080 725, akik közt 19% tiszta vagy csaknem egészen tiszta fehér bőrü, 43% korcs (mesztic, mulatt, zambo, csino stb.) és 38% tiszta vérü indus. Ez utóbbiak száma állítólag gyorsan apad. A lakosság sűrüsége is nagyon aránytalan. A szövetségi kerülettől eltekintve sűrübb lakossága van Tlaxcala, M., Guanajuato és Puebla államoknak, ellenben gyér a lakosság Baja-Kalifornián kivül Sonorában, Coahuilában és Chihuahuában. Az 1857 febr. 5. kelt és 1887 okt. módosított alkotmány értelmében M. 27 államból, 2 territoriumból és egy szövetségi kerületből álló szövetséges köztársaság, amelyben a végrehajtó hatalom élén 4 évre indirekt választás útján választott elnök áll s a törvényhozó hatalmat a kongresszus gyakorolja. A kongresszus 2 házból, a képviselők házából és a szenátusból áll. Amazokat 2-2 évre választják, ugy hogy minden 40 000 lakosra jut egy; a választói jog általános és a fajok közt egyébként sincs semmi különbség. A szenátusba minden állam 2-2 évre küld egy tagot, akinek legalább 30 évesnek kell lennie. A kongresszus tavasszal és ősszel tart egy-egy ülésszakot; együtt nem léte esetére pedig állandó bizottságot küld ki a maga kebeléből. Minden kongresszusi tag évenként 3000 dollár fizetést kap. Az elnök a végrehajtó hatalmat 7 államtitkár által gyakorolja; ezek a külügyi, had- és tengerészetügyi, pénzügyi, gyarmat- és iparügyi, igazság- és oktatásügyi, közmunka- és közlekedésügyi, végül a belügyi. Belügyeit illetőleg minden állam magát kormányozza és mindegyiknek van kormányzója és törvényhozó testülete. Az államok, illetőleg territoriumok és lakosságuk az 1893-iki becslés szerint a következők:

[ÁBRA]

Az állam pénzügyei nincsenek a legkedvezőbb helyzetben. 1894-95. a bevétel 43 600 000, a kiadás 45 610 280 dollár. A bevétel 58%-a a vámokból, 35%-a az adókból és 7%-a egyéb forrásokból ered; a kiadások 44%-át a közigazgatás, 46%-át az adósságok és közel 10%-át a vasutak segélyezése nyeli el. Az összes államadósság 181 610 243 dollárt tesz ki; minden lakosra esik tehát 15 dollár és a kamatok fizetéséből minden főre 1 dollár. Az összes államadósságból a külföldön van elhelyezve 82,2, a belföldön 99,3 millió. Az állandó hadsereg 1894. állott 23 725 gyalogosból, 11 069 lovasból és 2304 tüzérből. A tisztek száma 2270. Azonkivül minden fegyverfogható férfiu 20-50 éves koráig katonakötelezett. A tengeri haderő 90 tisztből és 500 legényből áll.

Kereskedelem és oktatásügy. A legutóbbi 5 évben a bevitel csökkent, ellenben a kivitel értéke növekedett. 1893-94. az előbbinek értéke volt 30 287 489, az utóbbié 79 343 287 dollár. Azon országok, amelyekkel a forgalom a legnagyobb volt, a következők:

A kivitel legfontosabb cikkeit a következő tábla mutatja:

A kereskedelmi hajóraj (1894) 14 gőzösből (4006 tonna) és 15 vitorlásból (3071 tonna) áll. Ezeken kivül a parti forgalmat számos kisebb hajó közvetíti. A külföldi forgalomban (1892-93) 1494 hajó (1 610 050 t.) érkezett és 1471 (1 582 793 t.) indult el; a parti forgalomban 7685 hajó (1 444 728 t.) érkezett és 7768 (1 453 570 t.) indult. A vasúti vonalak hossza (1894) 11 100 km., a telegráf-vonalaké 60 509 km. Az országutak még igen sok helyen rossz karban vannak. Az iskolázás ingyenes és általánosan kötelező, de a törvényt nem igen tartják be és az irni-olvasni nem tudók száma még felülmulja azokét, akik tudnak irni és olvasni. A népiskolák fentartása a községekre van bizva, de az állam segélyezi. 1892. a népiskolák száma volt 7132, a tanulóké 431 177. A közép- és szakiskolák száma 68, ezeken kivül volt egy katonai és két hajós-iskola; mindezekben összesen 21 000 tanuló volt bejegyezve. Az oktatásügyre fordított összeg (1892) kitett 3 333 192 dollárt. A közművelődési intézetek közül a kiválóbbak: a nemzeti könyvtár 150 000 kötettel, 15 egyéb könyvtár egyenként több mint 10 000 kötettel, 22 muzeum tudományos vagy pedagogiai céllal, 2 meteorologiai megfigyelő állomás. Az újságok száma 307, amelyek közül 4 angol, 2 francia és 1 német. A legrégibb a Siglo XIX; jelentékenyebbek még: El Nacional, El partido liberal, El Monitor Republicano és Tiempo. A vallások egyenjoguak; a lakosság tulnyomó többsége róm. katolikus.

Története. M. a legrégibb időkben valószinüleg a szomszédos Tepaneka adófizetője volt, s csak az első Motekuhzoma (melléknevén Ilhuikamina) alapította meg M. hegemoniáját a három város (Texcoko, Tlakopan és M.) szövetségében; ugyanekkor hódolt meg Chalko és Xochimilko, s ekkor foglalták el Tierra Calientet, meg a huaxtekáktól a M.-i-öböl partvidékének nagy részét. A nyolcadik király, Ahuicotl, inaugurálta M. fénykorát; e korba esnek a háboruk a zapotekákkal, a Csendes-oceán melletti Terra Caliente és a totonakok területének meghódítása. Az ifjabb Motekuhzoma (l. Montezuma) hatalmas uralkodó volt s ha roppant birodalmát Cortez mégis megdönthette, ez csak azért történt, mert az ország nem volt egységes és a főváros közvetlen közelében lakott a huxkaltekek ellenséges törzse, mely vele M. megbuktatására törekedett; továbbá azért is, mert a babonás nép Cortezben az eltünt napistent látta és tisztelte, akiről meg volt jövendölve, hogy újra föltámad és kezébe veszi a birodalom kormányzását.

Először Solis és Pinzon spanyol tengerészek hozták Európába hirét, miután 1508-ban Yukatant fölfedezték; Anahuac K-i partján Grijalva csak 1518-ban kötött ki, s a következő évben Cortez (l. o.) már az aztékek egész országát elfoglalta, melyet Spanyolország 1540 óta Új-Spanyolország néven teljesen leigázott és alkirályok kormányára bízott. A benszülöttek többszöri zendülés dacára sem birták lerázni a spanyol jármot, mely 270 éven át a gyarmatrendszer minden borzalmát az országra hozta; végre, midőn Venegas alkirály a szabadelvü kreolokat üldözni kezdte, a lakosság 1810 szept. Hidalgo y Costilla pappal az élén fellázadt. A forradalmat 1811 jan. elfojtották ugyan, s Hidalgót kivétezték, de a felkelés Calleja alkirály kegyetlenségei miatt 1820. újra kitört, s Iturbide 1821. (I. Ágost néven) M. császárjává kiáltatta ki magát. E miatt elvesztvén népszerüségét, 1823. megbukott, s az egybegyült nemzetgyülés alkotmányt adott M.-nak, köztársasággá alakítván azt, 19 állammal és 5 területtel. Első elnöke Victoria tábornok lett, ki a rabszolgákkal való kereskedést eltörölte s egyúttal a spanyolok utolsó erősségét is (San Juan de Ulloa) elfoglalta. M.-t ekkor pártharcok dúlták. Az arisztokraták (escoceses, 1828) Pedzara hadügyminisztert választották elnökké; ez ellen azonban a demokraták (yorkinos) fogtak fegyvert és miután vezérük, Santa-Anna meggyőzte az arisztokratákat, a mesztic Guerrero lett a köztársaság elnöke. 1829 márc. 20. pedig az összes spanyolokat az országból száműzték.

E közben a spanyol Barradas 1829 jul. Punta de Xeres mellett seregével partra szállott, hogy M.-t visszafoglalja, de Santa-Anna már decemberben megadásra kényszerítette. Két hónappal később Bustamente alelnök összeesküvése Guerrero bukását idézte elő; s midőn ez az 1830. megválasztott Bustamente ellen fellázadt, megveretett s 1831 febr. 17. agyonlövetett. 1832. Santa-Anna Pedrazát kiáltott ki elnöknek, s Pueblánál győzvén, Pedraza el is foglalta e méltóságot, melyet a következő évben Santa-Annának engedett át. A kolostorok és a tized erőszakos beszedésének megszüntetése ismét lázadásra vezetett, s az 1824-iki alkotmány fölfüggesztetvén, M. a konfederált államszerkezet helyett 1835. centralizált köztársasággá tömörült, melynek elnöke, diktátori hatalommal, Santa-Anna maradt. De az ellenszegülő Texast Santa-Anna sem birta leverni; 1836. San Jacinto mellett elfogták, s távollétében (1839-ig) Bustamente kormányozta M.-t. Midőn Santa-Anna ismét kezébe vette a kormányt, a centralisták és federalisták véres harcokat vívtak, s amint Santa-Anna 1842 dec. az alkotmányt önkényüleg megváltoztatta, Paredes és Herrera megbuktatták (1844) és száműzték. Herrera kormánya alatt azonban az Egyesült-Államok támadták meg Texast (1846 máj.), s ekkor M. visszahivta Santa-Annát; de ez sem tudott Taylor tábornoknak ellentállni, s 1848-ban a guadalupehidalgói békében M. elvesztette a Rio Grande del Norte tulsó oldalán fekvő, körülbelül 1 650 000 km²-nyi területet. Több évi fejetlenség és zavar után 1853. ismét visszahivták Santa-Annát, ki ezután két évig korlátlan hatalommal uralkodott; de midőn 1854. a mai Arizona terület D-i részét 10 millió dollárért az Egyesült-Államoknak eladta, s mindjobban közeledett a klerikális párthoz, Alvarez 1855. lázadást szőtt ellene, melyben Santa-Anna meg is bukott. Alvarez rövid idő mulva kénytelen volt az elnökségről Comonfort javára lemondani, ki egy ideig a kongresszussal egyetértőleg kormányzott, de midőn 1857 dec. a liberális és klerikális pártokat államcsinnyel akarta kompromisszumra birni, mind a két párt cserben hagyta, s a liberálisok Juarezt, a klerikálisok Zuloagát választották elnöknek. Ez utóbbit az európai államok is elismerték, azonban tábornoka, Miramon, ki több győzelmet aratott, 1859. saját magát tolta föl diktátornak; de Juarezt, kitől Vera-Cruzt nem birta elvenni, az Egyesült-Államok elismerték elnöknek vele szemben, mire Juarez 1861. bevonult a fővárosba, a kolostorokat megszüntette, az egyház javait az állam számára konfiszkálta, s az államadósságok fizetését két évre felfüggesztette.

Ez a szerződésszegés alkalmat adott III. Napoleon francia császárnak az emlékezetes M.-i expedicióra. Napoleon 1861 okt. 31. Spanyol- és Angolországgal a londoni szerződést kötötte, alattvalóik érdekeinek megvédésére. A spanyol hajóhad már dec. kardcsapás nélkül elfoglalta Vera-Cruzt, s 1862. az angol és francia csapatok is partra szálltak; egyidejüleg pedig a száműzött Almonte mexikói tábornok Miksa osztrák főherceg császárrá választása körül buzgólkodott. Anglia és Spanyolország erre, Juarezzel egyetértve, csapataikat visszavonták, Franciaország pedig Almontet M. diktátorjává kiáltotta ki. A harc kezdetben változó szerencsével folyt, de miután a francia sereg 45 000 főre szaporodott, Bazaine tábornok 1863 máj. 8. megverte Cormonfortot San Lorenzo mellett, Forey pedig máj. 18. Ortegát Puebla föladására kényszerítette. Juarez ekkor San Luis Potosiba menekült, mialatt Forey bevonult M. fővárosába, s ott 215 előkelő polgárral egyetértve, az ország trónjára Miksa osztrák főherceget hivatta meg, ki a népgyüléstől is szentesített meghivásnak engedve, 1864 jun. 12. a fővárosba be is vonult. A köztársaságiak és az imperialisták közt a harc most még hevesebben folyt tovább, de Juarez, bár többször megverték, mindig újult erővel támadta meg a gyülölt idegeneket és némi előnyöket is vívottki; Bazaine, magát akarván M. urául feltolni, Miksa ellen ármánykodott, kit szorult helyzetében Ausztria semmivel sem segített. Ehhez járult, hogy az Egyesült-Államok a Monroe-doktrina értelmében (l. o.) Juarezt ismerték el M. elnökének és oly erős nyomást gyakoroltak III. Napoleonra, hogy ez hadait 1867. visszahivta Franciaországba. Midőn 1867 márc. 17. az utolsó francia csapatok is hajóra szálltak Vera-Cruzban, a cserben hagyott Miksa sorsa el volt döntve; Juarez tábornoka, Diaz, ápr. 2. bevette Pueblát, Escobedo pedig máj. 15. foglalta el Queretarót, hol Miksa császárt is elfogta és Mejia meg Miramon tábornokaival együtt agyonlövette.

Ezzel M. ismét köztársasággá alakult s elnökévé 1867. és 1871. Juarezt választotta, ki 1872. halt meg. Utána Lerdo de Tejada lépett a kormányra, kinek másodszor történt megválasztását (1876) Iglesias meg Diaz Porfirio kifogásolták s midőn a kongresszus azt megerősítette, mindketten fegyverrel fordultak ellene. Iglesiast megverték, mire a győztes Diaz foglalta el 1877. az elnöki széket. 1880. Manuel Gonzalez lett az elnök, 1884., 1888. és 1892. ismét Diaz Porfirio, kinek erős kormánya alatt M. belső békét élvez és a hosszas polgárháboruk bajait lassankint kiheveri. 1893. éhség következtében több rendbeli felkelésre került, de Diaz ezeket elnyomta. 1894. a pénzügyi helyzet valamivel javult és ebben az évben az Egyesült-Államok területéről bevándorolt mormonok száma egyre nagyobbodott. Ez évben nyilt meg a Coazacoalcos és Santa-Cruz között épült vasúti vonal, mely a Csöndes-oceánt az Atlanti-tengerrel köti össze. 1895. meghalt Iturbide, a volt császárnak fia és igényeinek örököse (l. o.). Hogy a műveltség dolgában M. még mindig nagyon hátra van, mutatja az a tény, hogy ez évben több eretneket elevenen elégettek. 1896. Mexiko fővárosban világkiállítást rendez a kormány.

Forrás: Pallas Nagylexikon