Mezei vasutak

a franciák és angolok hordozható vasutaknak nevezik, mi e vasutak jellegének ugy szerkezetük mint használatuk tekintetében megfelel, amennyiben oly modorban kell szerkeszteni, hogy az egész vasúthálózatot könnyen lehessen egyik helyről a másikra szállítani, ott elhelyezni és újra használni, mi szükségképen föltételezi, hogy az egyes alkotó elemek, illetve sínpárak aljzatukkal együtt legyenek helyükről elmozdíthatók és összesen csak olyan nehezek legyenek, hogy egy sínpárt aljzataival együtt egy, de legfeljebb két ember képes legyen nagyobb távolságra is elvinni. A síneket tehát lehetőleg kis szelvénnyel készítik (van 3,5 kg.-os is); a sínköz 0,4-0,6 m., a vasaljak hossza a sínköz kétszerese; a sínek hossza egyenesben legfeljebb 5 m., az ívekben szükség szerint 1 1/4, 2 1/2 stb., hogy a sínpárok jobban simuljanak a talajhoz függő útközöket alkalmaznak számos alakban. Kocsik minden alakban vannak (l. Erdei vasút), legszükségesebbek a könnyen kiüríthető buktató csillék, melyekkel a mezei termények: répa, burgonya stb. szállítható. E rendszerü vasutak a Legrand-, Koppel-, bochumi, Krupp-, Décauville- stb.-félék. Különösen az utóbbi fejlesztette legtöbbre rendszerét, minek fényes bizonyítéka volt az 1889-iki párisi kiállításon használt 0,6 m. sínközü vasútja (legkisebb sugara volt 30 m., emelkedése 25?). Portoricóban 300 km. vasút van közforgalomban Décauville-féle rendszer szerint építve; használták a Panama-csatorna építésekor, az orosz vasutaknál és most Abissziniában is 55 km. vasutat építettek az olaszok. Hazánkban is mindinkább terjed a mezőgazdaságokban. A M.-nak megvan az az előnye, hogy velök közönséges szekerekkel teljesen járhatatlan talajon és helyeken, mint felázott réteken és szántóföldeken is lehetséges a szállítás és ami a gazdára nézve szintén fontos: a vasút megmenti a talajt a letapodástól és a mély kerékvágásoktól. V. ö. Lázár L. Pál, A mezei vasút (Magyar-Óvár 1888).

A M. engedélyezésekor követendő eljárást az 1886-ban kiadott 40 321. szabályrendelet állapította meg. A M. jellege az idézett szabályrendelet első pontjaiban némileg meghatároztatik, de a vasutak jellegének megállapításakor nem tekinthető kriteriumnak sem az, hogy mit szállít, mert az egyre megy, akár nyersterméket, akár iparterméket szállítunk; sem az nem lehet mértékadó, hogy állandó vagy kevésbbé állandó jellege van-e az építkezésnek, és hogy milyen felépítményt használunk. A hivatalos eljárásoknak különbözőségét a M.-ról szóló szabályrendelet bevezető sorai az intézkedések sürgősségével is indokolja, de vajjon nem áll-e fenn a gyors intézkedés szüksége még fokozottabb mértékben az iparvasutaknál, mely a kereskedelem érdekében létesíttetik és igy a piacok árhullámzásának van kitéve? A helyes alap, mely a vasutak engedélyezését befolyásolhatja, csakis a vasút üzemkezelése és elhelyezése lehet, ez határozván meg, hogy mely foku hatóság megitélése szükséges annak elbirálására, hogy mennyiben háromolhat a vasút építése és kezeléséből hátrány a szomszédosok anyagi érdekei avagy testi épségére.

Forrás: Pallas Nagylexikon