Mezey

Gyula, tanár és iró, szül. Balassa-Gyarmaton 1861. Középiskoláit Esztergomban, Körmöcbányán és Budán végezte, mire mint tanárjelölt a József-műegyetemre iratkozott be rendes hallgatónak, egyúttal mint rendkivüli hallgató a budapesti tudományos egyetemet is látogatta. 1883. középiskolai tanári oklevelet nyert, s 1884. a magyar-óvári gazdasági akadémia természetrajzi tanszékéhez tanársegédnek neveztetett ki, mely minőségében a gazdasági akadémiát is elvégezte. 1886 óta mint docens is működött a gazdasági akadémián, hová 1893. rendkivüli tanárrá neveztetett ki. Irodalmi munkásságot főleg a gazdasági növénytan terén fejtett ki, számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban. 1888. Németországban, Svájcban és Ausztriában nagyobb tanulmányutat tett, kiválóan a gazdasági oktatásügyet és a magvizsgáló állomásokat tanulmányozva, továbbá 1893. huzamosabb időre volt Dél-Franciaországba szőllőmivelési ügyben kiküldve. Főbb munkái: Vetőmagcsávázási kisérletek (Linharttal, Magyar-Óvár 1889); Jelentése külföldi tanulmányútjáról (Budapest 1890); Hazánk éghajlati viszonyai, tekintettel a mezőgazdasági termelésre (megjelent a földmivelésügyi miniszter által a törvényhozás elé terjesztett 1890-iki jelentésben); A dohány mozaikbetegsége (Linharttal, Magyar-Óvár 1890); A white-rot vagy a szőllő fakó rothadása (Budapest 1891); A szőllő black-rot betegsége (Linharttal, u. o. 1892, különlenyomat a Természettudományi Közl.-ből); Szőllőbetegségek (Linharttal, Magyar-Óvár 1895). Az országos magyar gazdasági egyesület megbizta a burgonyabetegségeket tárgyaló munka megirásával, mely munka folyamatban van. 1892 óta vezeti a Köztelek gazdasági növénytani rovatát. E lexikonba ő irja a gazd. növénytani és szőllőmivelési cikkeket s irt egyéb gazdasági cikkeket is.

Forrás: Pallas Nagylexikon