Mézharmat

(növ., melligo, mel aëris, ros mellis), cukortartalmu ragadós folyadék, a növények levelein mint egyenletesen fénylő firnászmáz v. apró csepp jelentkezik, sőt az alattok levő tárgyra is rácsepeg és megnedvesíti. Leggyakoribb a forró nyári hónapokban s főleg fás növényeken, különösen hársfán, juharon, szilfán, fűzön és diófán. Tartalma mannit, szőllő- és nádcukor, dextrin változó mennyiségben. Eredetéről többféle a vélemény. Unger tanárnak Graz környékén (1856) végzett kémiai vizsgálatai szerint a M. képződéséhez a bogárnak nincsen semmi köze, hanem a levél beteges váladékának tekinthető. A M. ugyanis csak a levél felső lapján és a napsütött helyeken fordul elő, árnyékban sohasem, és pedig oly hirtelen képződik, hogy régebben azt is hitték, hogy mint a harmat a levegőből hull. Lehet a M. a zárt bőrsejtek váladéka. De gyakran a levéltetvek terméke, melyek töméntelenül lepik el a levél visszáját meg a fiatal hajtásokat. Csőrükkel a növényből nedvet szivnak; az alfelükön v. a potrohon levő mézcsöveken a M. cseppjeit fecskendezik ki s ez az alattok levő levél felszinére hull. M. a levél visszáján soha sincs.

Forrás: Pallas Nagylexikon