mezőváros

Olyan régi magyar települési forma, amelynek piaca és agrárnépessége mellett több-kevesebb kézműves lakója is volt. Legalapvetőbb vonásai: bizonyos mértékű önkormányzat (a földesúrtól kapott kiváltságlevél alapján), a földesúri terheknek egy összegben való fizetése, heti és országos vásár tartása. A mezővárosok XII. sz.-ban kezdődött kialakulásának különböző útjai voltak. Így mezővárosok keletkeztek a királyi megye megszűnése után a volt megyei és a püspöki székhelyeken, az uradalmi központok helyén, a forgalmasabb útvonalak mentén, a bányavidékeken és a bortermelés helyein. A magyar városfejlődésben kiemelkedő jelentőségű mezővárosok urai a XV. sz.-ig főleg a király, később viszont a világi és egyházi földesurak voltak. A török hódoltság után a második jobbágyság viszonyai a belterjes növényi kultúrák és az ipar fejlesztését igényelték. A mezővárosoknak a földesúrral vívott harcában fordulatot hozott az önkéntes örökváltság törvénye (legelőször Nyíregyháza váltotta meg magát): többségük 1848-ban szabadult fel. Az alföldi parasztvárosoknak s a többi mezővárosi jellegű településnek az elmaradott magyar tőkés fejlődésben is kitűntetett fontossága volt.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• második jobbágyság
• örökváltság