Mézpergettyü

a modern méhészeti gyakorlatnak nélkülözhetetlen kelléke. Feltalálta Hruschka osztrák őrnagy, kit Doloban (Velence mellett) tartózkodása alatt a véletlen vezetett találmányára, melyet 1865. legelőször Brünnben mutatott be. Bár a M.-t több irányba javították, annak jelenleg számtalan formája van, lényege változatlan maradt és abban áll, hogy egy kivülről ható erővel (fogaskerék, szíjáttétel) gyors körforgásba hozunk valamely fa vagy pléhtartány közepén megerősített tengelyt, mely dob, tölcsér, háló- vagy szitafonattal van összekötve 1-4 mézes lép befogadására. Ha a lépek be vannak már fedve, előzetesen a viasztakaró külön e célra szolgáló sejtnyitó késsel (Bingham-, Fusay-, Rothschütz-féle) felnyitandó, mire a központ-futó erő a viaszlép lényegesebb megsértése nélkül annak tartalmát a tartány falához röpíti, mely összefolyván, a mézpergetés befejezése után a kifolyó cső megnyitásával valamely edénybe gyüjtetik. A lép egyik fele ürítettvén, megfordítandó, hogy a központisuló erő a másikra is hathasson. A M. oly eszköz, mellyel bőséges mézhordás idején a méhek szorgalmát ki lehet használni, mert a kiürített lépek újból visszahelyeztetvén a kaptárba, rövid idő alatt ismét megtelnek, mivel a méhek nem kénytelenek idejüket s a gyüjtött méz egy jelentékeny részét a viaszkészítésre felhasználni.

Forrás: Pallas Nagylexikon