Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
miatyánk lord's pray...

Magyar Magyar Német Német
Miatyánk... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Miatyánk

(lat. Pater noster, máskép az Ur imádsága, Oratio dominica), a keresztények legszentebb imája, mert maga Jézus tanította meg reá az apostolokat s megparancsolta, hogy imádkozzák. (Mát. 6, 9-13; Luk. 11, 2-4.) A M. egy előszóból és hét kérésből áll. A kat. egyházban be van véve a mise kánonjába s a legtöbb szertartásba s oly tiszteletben tartatott, hogy a hitujoncok a keresztség felvétele előtt nem mondhatták el.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Dr.Buzás István Béla (2013/02/04):

Az előző hozzászólásomban lemaradt az idézett dolgozat szerzőjének neve. Tehát helyesen: Nyáry Zsigmond (1997): A Miatyánk szövegváltozatairól. Szakdolgozat. ELTE BTK. Bocsánatot kérek a szerzőtől.


Dr.Buzás István Béla (2013/02/04):

Régóta zavar legszentebb imádságunk, újabban írásban is általánosan elterjedt szövegváltozatának alábbi része: „… legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Azt kérnénk talán az Úrtól, hogy amint teljesül az Ő akarata a mennyben, akkor aztán a földön is rögtön úgy legyen? Mint az egyszeri ember: „adj Uram Isten, de mindjárt!” Nem hiszem. Már csak azért sem, mert nyelvtanilag helyesen akkor valahogy így könyörögnénk: „… legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, nyomban a földön is.” Az amint időhahatározó, és az úgy módhatározó egymásnak nem megfelelő szópár. Az úgy szónak, a mint a párja, vagyis helyesen, (lásd a Miatyánk Károlyi féle fordítását), így hangzik: „… legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Gyermekkoromban, a Nagyszombati Kódexben lejegyzett szövegnek megfelelően még így imádkoztuk: ”legyen meg a te akaratod, miként (miképpen) a mennyben, azonképpen itt a földön is. Valószínűnek tartom, hogy valakik ezt kívánták a mai nyelvhasználathoz alakítani, amire tökéletesen megfelel a fent idézett Károlyi féle fordítás. De mi történhetett? Hogyan lett mára a mintből amint? Félek, hogy nagyon prózai módon. Nyelvérzékünk a d és az m hang közé egy zöngés hangot kíván. Ezt érezhette kishúgom is, akit évekig nem tudtam leszoktatni arról, hogy a k és v közé ne szúrjon be egy szótagot, és ne így imádkozzon: „miképpen mi is megbocsátunk, az ellenünk mi vétkezőknek”. Ettől ugyan a mondatnak nem lett értelme, de mi nem is akartunk érteni, csak jók akartunk lenni. Vajon papjaink, főpapjaink értik-e amit imádkoznak? Ha az volt a cél, hogy a veretes szöveget az aktuális köznyelvhez igazítsák, akkor a (pongyola) köznyelvhez való igazítás tökéletesen sikerült. De olvastam (A Miatyánk szövegváltozatairól. Szakdolgozat. ELTE BTK, 1997.): „a szakrális szövegek nyelve mintát is ad a nyelvhasználónak, erősíti a normát”. Ez nagy felelősség.



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is