Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Mickiewicz... ----

Magyar Magyar Német Német
Mickiewicz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Mickiewicz

(ejtsd: mickjevics) Ádám, a legnagyobb lengyel költő, szül. Zosieben 1798 dec. 24., megh. Konstantinápolyban 1855 nov. 26. Nemesi családból eredt s atyja tekintélyes ügyvéd volt; első tanulmányait Novogrodekben végezte, 1815. a vilnai egyetemen tanult, s 1819-23. latin nyelvet tanított a kovnói iskolában. Szerencsétlen szerelme (Wereszczaka Maarjához, ki később Puttkammer grófnő lett) csaknem a sír szélére vitte, 1824. pedig a vilnai ifjak szövetségével együtt elfogták, s több hónapi fogságot szenvedett. Ekkor elhagyta Livániát, s Szt. Péterváron keresztül Odesszába, majd a Krimbe ment s itt irta hires Krimi szonettjeit (magy. ford. Gáspár Imre, Budapest 1880); ezután 1829. Odyniec (l. o.) társaságában külföldre utazott: felkereste Goethét, bejárta Olaszországot és 1832. Párisba ment, hol három évvel később nőül vette Szymanowska Celinát, a hires zongoravirtuóz leányát. Anyagi gondokkal küzdve, 1839. Lausanneban, 1840. Párisban (College de France) vállalat tanszéket, de a kormány, mivel M. részes volt Towianski (l. o.) misztikus üzelmeiben, megfosztotta őt tanszékétől. 1848. Rómába ment, hogy Ausztria ellen lengyel légiókat szervezzen, de csakhamar visszatért Párisba, hol a Tribune des Peuples c. lapot szerkesztette, mely azonban betiltottak. Végre 1852. az arzenál könyvtárosi hivatalát kapta, de a krimi háboru kitörésekor azonnal Törökországba ment, hogy lengyel légiókat szervezzen, s Konstantinápolyban halt meg kolerában. Holttestét előbb Montmorencyban, 1890. Krakóban temették el. M. valóságos forradalmat csinált az irodalomban, ugy forma, mint tartalom tekintetében; költeményeinek első gyüjteménye (Vilna 1822-23) balladákat és románcokat, meg a Dziady 2. és 4. részét tartalmazza; az itt nyilatkozó új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod (1829) c. epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjuságban. Költészetének tetőpontján 1832-34. állott; ekkor irta a Dziady harmadik részét és a Petersburgot, melyben az 1824-iki vilnai inquiziciót szatirizálja. Párisban, honvágyának és gyermekkori emlékeinek hatása alatt megirta Pan Tadeusz címü gyönyörü epikus költeményét (Páris 1834), de már előbb kiadta prózában Ksiegi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego (Páris 1832) címü könyvét, melyben bibliai nyelven dicsőíti Lengyelország multját és jövőjét. Ezután a drámában is tett kisérleteket francia nyelven (Les confédérés de Bar, 1836); irt gyönyörü lirai költeményeket, politikai meséket, fordított Byronból és Schillerből s több irodalmi és polemikus dolgozatot adott közre. Műveinek számos kiadásai közül nevezetesebb az, melyet M. maga rendezett sajtó alá (8 köt., Páris 1838); továbbá a Biegeleisen dr.-é (Lemberg 1893). Leveleit kiadták Lembergben (4 köt., 1881-85); kritikai életrajzát megirta Chmielowski és M.-nek fia, M. Vladiszlav (szül. Párisban 1838 jun. 28.), ki franciául (Adam M. sa vie et son oeuvre, Páris 1888) és bővebben lengyelül (1-3 köt., Posen 1890-94) adta közre az atyjára vonatkozó összes adatokat. Lembergben és M.-társaság c. irodalmi kör alakult, mely folyóiratot ad ki, s egyúttal M. összes műveit is (1894 s köv.) sajtó alá rendezi. 1895. Tarnopoban szobrot emeltek emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is