Mihály vajda

Havasalföldnek hires, zsarnok vajdája; aki 1549-1601. uralma alá hajtotta Erdélyt és Moldvát, sőt nagyravágyó tervei Lengyelország meghódítására is irányulnak. Fia volt az 1554-57. uralkodó Petraskó vajdának és ifju korában nagykereskedést űzött Havasföldön és Moldvában. Felesége, Stanca révén nagy összeköttetésekre tett szert, ugy hogy az előtte uralkodó Sándor vajda ellenében hatalmas támaszt nyert a népben, mely nagy szeretettel csüggött rajta. Felkelés nem sikerülvén, halálra itélték, de megkegyelmeztek és a krajovai bánságot adták neki. Mikor a trónra került, az országában lakó 8000 törököt leölette, amint egész életén át leghevesebb ellensége volt a töröknek. 1595. letette Báthory Zsigmondnak a hűbéri esküt. Mikor Zsigmond 1599 elején visszatért Oppelnből, hogy csakhamar ismét lemondjon unokaöccse, Endre bibornok javára, M. ennek is hűséget esküdött. Rudolf biztatására 1599 okt. 17. betört Erdélybe, fellázította a székelyeket, kik régtől fogva gyülölték Endrét és pusztítva vonult Szeben alá. Endre sietve szedte össze seregeit és miután a békítési kisérlet M. lealázó követelésein megtört, Szeben alatt okt. 28. megütköztek. Bár a győzelmet egyik félnek se itélhetni oda, mégis Erdély pusztulását jelentette e csata. Endre Moldvába menekülvén, a határon székely gyilkosok áldozatává lett nov. elején. M. Diadalmenetben vonult Fehérvárra és ugy viselkedett, mint aki nem hajlandó letenni a hatalomról. 1600 máj. 7. átlépett a moldvai határon, hogy az udvar ellenkezése dacára régi tervét keresztül vigye. Kardcsapád nélkül foglalta el az országot, melynek vajdája, Jeremiás Lengyelországba menekült. Itt támadt az a gondolata, hogy Lengyelország koronáját megszerezze. De jun. 27. visszatért, mert Fehérvárra várta Pezzent, a király követét, aki szerfölött hosszas húzódozás után jul. 12. megérkezett. Most már azt kivánta, legyen Erdély örökre az övé, magva szakadta esetén pedig a királyé legyen. Eközben erősen borult a látóhatár: a lengyelek, törökök fegyverkeztek; hire járt, hogy Báthory Zsigmond Lengyelországból át akart jönni Moldvába; M. katonái az elmaradó zsold miatt egyre zavarogtak; az országban uralkodó rettenetes nyomor pedig az erdélyi nemességet összeesküvésre késztette. Mikor M. össze akarta szedni seregét, a nemesség nem csatlakozott többé hozzá. A nyilt ellenségeskedés a szept. 18-iki miriszlói csatában érte el tetőpontját, mely M. vereségével végződött, aki kimenekült országába. Báthory Zsigmond a lengyelekkel visszafoglalta Moldvát, akik bevonultak Havasalföldre és ott újból megverték M.-t. 1603 febr. 3. hosszas tanakodás után a rendes Báthoryt fejedelemmé választják. M. ez alatt Bécsbe érkezett, ahonnan a maga tisztázása céljából egy terjedelmes emlékiratot küldött Prágába, mellyel nem igen törődtek az udvarnál. Mikor azonban értesültek Báthory megválasztásáról, ismét felderült M. napja, aki 80 000 frtnyi segéllyel sietett Bástához csatlakozni. Aug. 3. megütköztek Nagy-Gorosztó mellett Báthoryval, aki csatát vesztvén, Moldvába menekült. M. és Básta vajmi rövid ideig tudtak csak megférni; a régi gyülölet és féltékenység, mely közöttük már régóta meggyökerezett, ismét kitört. M. pusztított és gyilkolt, Básta tiltakozott az ellen, hogy a király országával igy bánjék M. Ez meg újból meg akarta szerezni a hatalmat és levelet irt Zsigmondnak, hogy a trónra segíti, ha kiadja M. nejét és fiát, kik M. bukása óta túszokul maradtak Erdélyben. Básta ennek nyomára jutván, legjobb alkalma nyilt, valószinüleg régebbi instrukciója értelmében, M.-t aug. 19. Tordán megöletni. Jelen században M.-nak lovagszobrot emeltek Bukarestben. V. ö. Szádeczky Lajos, Mihály, havasalföldi vajda Erdélyben 1599-1601. (Budapest 1883, 3. kiad. 1893); Jonnescu-Gion György, Mihály vajda ellenségei (románból ford. Veress E., Szádeczky előbeszédével, Kolozsvár 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon