Mihályi

1. Ignác, zeneiró, szül. Kalocsán 1843., megh. u. o. 1886, ahol atyja főkáptalani karzenész volt. Korán kifejlett zenészeti hajlami őt is a zenepályára vezette, melyen szép sikereket is aratott. A zongorában Pesten Székely Imrének volt tanítványa, a zeneszerzésben Spán Nándornak. Sokoldalu munkása volt a magyar zeneirodalomnak, melyben legismertebb s elterjedtebb művei: Cserebogár-ábrándja s Balaton háborgása címü műve. E mellett irt számos szalon-zongoradarabot, népdalt s ábrándot.

2. M. Károly, tanár és iró, szül. Deésen 1809., megh. 1880 jun. 14. Az enyedi kollégiumban végezte a gimnáziumi, bölcsészeti, jogi és hittani tanfolyamokat. Iskolái bevégeztével külföldre ment, különösen lélektani, neveléstudományi tanulmányait szélesíteni. Még egyetem létében a deési egyház lelkészül választá. Lelkészkedése alatt adta ki egyházi beszédeit Erkölcsi rajzok címen (1865). Kitünő szónok volt 1841. az enyedi kollégium bölcsészeti tanszékére hivatott; Benekét követte, ki a lélektanra alapította a bölcsészetet. Lélektanát 1865. bocsátotta közre, mely művéért az akadémia tagjául választá. Az 1849. pusztulás után csak másodmagával maradt meg a régi tanárok közül; ekkor tünt ki egyetemes készültsége; tanított mindent. Mikor a kollégium visszanyerte bölcsészeti és teologiai tanfolyamait, M. ismét visszatért kedvelt szaktárgyaihoz. Kidolgozta Erkölcstanát mértani alapon és Bölcsészettörténetét; irt egy nagyobb tanulmányt a Görög tragikusokról. Görög szótára s Görög olvasókönyve megannyi tanujelei ernyedetlen munkásságának.

3. M. Péter (apsai), országgyülési képviselő, szül. Jódon (Máramaros) 1838. Bécsben jogot hallgatott s 1862. ügyvéd lett, de már a megelőző évben Máramaros vármegye első aljegyzőjévé, majd főszolgabiróvá választották. Először az 1865-68-iki országgyülésen volt képviselő, s kezdetben a deákpárti, majd a fuzió után szabadelvü párti volt, 1879. pedig a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott; 1867-75. a ház egyik jegyzője volt; tagja a zárszámadási bizottságnak.

4. M. Viktor (apsai), görög kat. érsek és metropolita, az előbbinek öccse, szül. Jódon (Máramaros) 1841 máj. 19. Iskoláit M.-Szigeten, Nagyváradon, Nagyszombatban és Kassán végezte. 1855-ben a munkácsi görög kat. egyházmegye papnövendéke lett. A teologiát Rómában végezte. 1863. a teologia doktora lett és pappá szentelték. Hazájába visszaérkezvén, a teologia tanára volt a szamosújvári szemináriumban, később Vancsa János gyulafehérvári érsek titkára. 1875 febr. 15. lugosi püspök. 1894 nov. 9. gyulafehérvári, illetőleg balázsfalvi görög szert. kat. érsek és metrolopita. XIII. Leo pápa házi prelátusának, pápai trónállónak és római grófnak nevezte ki. Mint pugosi püspök husz évig kormányozta bölcsen és igazsággal megyéjét; papsága műveltségi fokozatát emelte, alapítványit gyarapította, iskoláit jókarba helyezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon