Mikene

(Mykene), nevezetes ókori vár Görögországban, melyet Homeros is a legrégibb görög műveltség egyik középpontjának tekint, s amelyet a legújabb régészeti leletek is annak bizonyítottak be. A hősmonda szerint Perseus alapította, aki falat likiai kiklopszokkal építtette. Ennek utóda volt Euristheus, aki Herakles felett is uralkodott. Későbbi urai a Pelopidák (Atreus és Thyesttes, Agamemnon). Agamemnonnak, az össze görögök királyának, «jól megerődített» és «arannyal bővelkedő» várpalotája itt volt. E falak látták Klytemnaestra bűnét, Elektra és Oresttes boszuját. Ily fényes előzmények után M. a történeti időkben a lassu, de biztos hanyatlás képét mutatja. Az argivok megtámadták M.-t (Kr. e. 463), kiéheztették és lakosait a kivándorlásra kényszerítették. Egy részök Keryneiába menekült (Achájában), a többiek makedoniai Nagy Sándorhoz. Azóta romjaiban hevert, miglen Schliemann újból kiemelte a föld méhéből, ahol az Charvati falu közelében rejlett (1876). Utána Steffen kapitány 1881., majd az athéni archeologiai társaság (1886-88), közbe Schliemann özvegye is csaknem az egész várat kiásták, mely az argoszi síkság felső végén, az argoszi és korintusi tengeröblök közti magaslaton feküdt és Korintussal a kiklopikus falak egész hálózatával volt összekötve. Maguk a (helyenkint 14 m. széles) várfalak a kiklopszi építészet rendkivül fontos, mondhatni páratlan emlékei, melyek Tyrinssel és Trójával együtt a bennök talált leletekkel egyetemben képet nyujtanak a hőskori és a görög hőskort megelőző népek szárazföldi és tengeri műveltségéről. Az említett várfalakon kivül fontos építkezési leletek (l. az Építészet VI. melléklet 1. és 5. ábráit): 1. az oroszlánkapu; 2. egy hagyományosan Atreus kincsesházának nevezett kupolasír (l. Építészet VI. köt. 239. old. levő képét); 3. az u. n. királysírok (számszerint hat, gazdag régészeti tartalommal) és az 1887-88. az alsó város romterületén Tsuontas eforosz által kiásott 52 sírkamra; végül 4. a várpalota a férfiak termével (megaron) és az asszonyok házával. Az épületeknél talán még fontosabbak a bennök talált tárgyak, melyek egy a tulajdonképeni görögséget időben megelőző nem görög néptől vagy egy keleti befolyás alatt álló primitiv hellén törzstől származnak. Tény az, hogy a M.-i leletek, melyek Athénben egész termeket töltenek be, egy különös mikeneinek nevezett kulturát képviselnek, melyet kutatói a Kr. e. második érezred második felében helyeznek. Eredetére nézve azonban két elmélet uralkodik, melyeket eddigelé kiegyenlíteni nem sikerült (M.-i kérdés). Mert mig egyrészt kétségtelen, hogy a M.-i leletek északi Sziriával, a feniciaiakkal, Frigiával és Likiával egyes elemek és motivumok által összefüggnek, nem kevésbbé kétségtelen az is, hogy fontos elemekre nézve (vázák, szigeti kövek) az ázsiai kontinens befolyása ki nem mutatható. Vannak, akik ma is nem alaptalanul vitatják, hogy a M.-i kultura kiinduló pontja Kréta és hogy csak az a kérdés, vajjon annak fejlesztői újból bevándorolt hellének (esetleg a hagyományos homeri dinasztia?) vagy pedig keleti befolyás alatt álló őslakók voltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon