Miklós

1. Gyula (miklósvári), borászati országos kormánybiztos miniszteri osztálytanácsosi ranggal, szül. Finkén (Borsod) 1832 nov. 26., megh. Budapesten 1894 máj. 2. Atyja Ferenc, borsodvármegyei köztiszteletben álló alispán volt. Középiskoláit Miskolcon kezdte s Eperjesen folytatta, de még be sem végezte s már is, mint még csak 16 éves legényke, 1848. felcsapott honvédnek s a hadseregnél ügyessége s bátorsága csakhamar gyors előmenetelt biztosítottak a félgyermek-ifjunak, ki már 1848 dec. hadnagy s 1849 márc. főhadnagy s Abrahémy ezredes segédtisztje lett s a nemzeti hadsereg egyik legjobb lovasának hirében állott. Ezredével együtt Világosnál tette le a fegyvert. Ekkor besorozták a császári hadseregbe mint szekerész közlegényt. Troppauban Jósika János br. császári huszár-alezredes kieszközölte, hogy a szekerészettől a 3. huszárezredbe osztották be, hogy őt hó mulva már ismét hadnagy lett. Főrangu tiszttársai kedvelték a lovagias fiatal tisztet, ki azonban csakhamar elhagyta a hadsereget, s Bukovinában megnősülvén, borsodvármegyei birtokára ment gazdálkodni. 1860. a szendrái járás főszolgabirájává választották. Az 1860. országgyülést követő provizorium alatt e tisztjétől megvált, s azt csak 1867. vállalta el újra, s a koronázáskor ő vezette a borsodvármegyei díszes bandériumot. Majd 1875. országgyülési képviselővé választatott az edelényi választókerület bizalmából, s két cikluson át volt tagja a képviselőháznak. Ismert nagy tapasztalásu, szakértő szőllősgazda lévén s borászati kérdésekben alapos szakavatottságra valló fölszólalásaival tünvén ki, országos borászati kormánybiztossá neveztetett a földmivelés minisztériumban tanácsosi ranggal. E minőségében rendkivüli szorgalmat s buzgóságot fejtett ki, különösen mindent elkövetett a filloxera kártételeinek enyhítésére, s 1876 óta majdnem két évtizeden át a magyar szőllőmívelés s borászat valódi apostola, s a filloxera-vész által elpusztított szőllők helyreállításának s az ország e nagy kincse megmentésének legfáradhatatlanabb bajnoka volt. Közhasznu működésének ideje alatt kétszeres legfelsőbb kitüntetésben részesült, előbb királyi tanácsosi címet, majd vaskoronarendet nyerve. Kecskeméten szőllőtelepet alapított, mely nevét viseli, s hol barátai s munkatársai emlékét állítottak tiszteletére, melyet ünnepélyesen lepleztek el 1895 szept. 29. Az emlék fehér márványból, Strobl Alajos szobrász iskolájában Abt szobrász által készült domboralaku szobormű, kegyeletes felirattal ellátva.

2. M. Ödön, az előbbinek fia, országgyülési képviselő s a földmivelési minisztérium volt államtitkára, szül. Finkén, a családi birtokon, 1857 dec. 14. A leggondosabb nevelésben részesült; a középiskolát Miskolcon, Budapesten és Bécsben, a technikát a budapesti műegyetemen végezte. Már 1876. beutazta Németországot, 1877. Svájcot és Belgiumot. A kultuszminiszter kiküldte az 1878-iki párisi kiállítás tanulmányozására, s miután 1879. a mérnöki oklevelet megnyerte s az angol nyelvet teljesen elsajátította, az É-amerikai Egyesült-Államokba, hogy ott az amerikai gabona-elevátorok intézményének alapos ismeretét szerezze meg. E két hivatalos tanulmányútja alatt bő alkalma nyilt ugy az európai szárazföldi államok, mint Anglia és Amerika gazdasági viszonyait szinről szinre látni, megfigyelése alá venni, és közgazdasági ismeretkörét nagy mérvben gyarapítani. E szép eredményről tanuságot tesznek útjára s tapasztalásaira vonatkozó iratai, felolvasásai, alapos szakmunkálatai, melyekben tanulmányairól beszámol. 1880. a budapest-zimonyi vasút előmunkálataiban dolgozott, midőn Budapest főváros meghivását kapta, hogy az itt tervezett első magyarországi gabona-elevátor építésénél vállalja el a műszaki felügyelő fontos hivatását. Az elevátor 1883-ban befejezett, sikerült felépítése után a király a fiatal szakember érdemeit koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, a főváros pedig az elevátor ellenőrző felügyeletével s ezenkivül az üllói-úti nagy közkórház építési költségeinek felülvizsgálatával is megbizta. E közben ő kezdeményezte Széll Kálmánnal, mint a magyar jelzáloghitelbank elnökével annak a banknak felállítását, mely aztán a fővárostól az új gabona-elevátort bérbe vette, s ő adta a közraktári kezelés célszerü szervezésének eszméjét, s ő volt, aki amerikai úti tapasztalatai s összeköttetései révén először felhivta intéző köreink figyelmét a telefonra, s aki meghonosította nálunk (1884) a hires amerikai Fairbanks-társaság tökéletesbített mérleggyártási üzletét, s mint annak igazgatója s későbben társtulajdonosa, e vállalatot, erős versenytársakkal szemközt, jól jövedelmező virágzásra emelte. Az 1885-iki országos kiállításon is sikeres munkát végzett, mint a nemzetközi osztály szervezője s ez osztály alelnöke, s három nyelvü katalogusának szerkesztője és az országos jury-tanács előadója. E mellett fáradhatatlan részt vett összes nemzetgazdasági s gazdasági mozgalmainkban, a gazdasági egyesület, gazdakör, a magyar mérnök- s építészegylet, iparegylet, természettudományi társaság, műegylet stb. működésében, mint választmányi tag, s nem kevésbbé reformált egyháza ügyeinek kormányzásában is. 1892-ben Borsod vármegye szirma-bessenyői kerülete részéről országgyülési képviselővé választatván, azonnal első szónoki fellépése után ritka méltánylásban részesült: előadója lett a közgazdasági bizottságnak, tagja a delegációnak, s egy év mulva, a Wekerle-kormány alatt, 1893. az a kitüntetés jutalmazta érdemeit, hogy a földmivelésügyi minisztériumba államtitkárságra hivatott meg, mely minőségében hosszabb tanulmányutakat tett a Duna s Tisza mentén. Államtitkári hivatalában működött 1895 nov.-ig, midőn, közbejött nézeteltérések folytán, hivataláról önként leköszönt. Képviselői állását s nagyszámu tiszteletbeli hivatalait azonban megtartotta s ez alkalommal diszíttetett a szerb királysági Szt. Száva-rend csillagos középkeresztjével. A gabona-elevátorok, közraktárak, csatornázás stb. tárgyában kiadott röpiratain kivül, amerikai útjának vonzó ismertetése s a Chicagóba utazó honfitársai számára irt útmutatója, melynek címe: Budapesttől Chicagóig és tovább (Budapest 1894) köztetszésben részesültek.

Forrás: Pallas Nagylexikon