Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Miklós... ----

Magyar Magyar Német Német
Miklós Nikolaus

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Miklós

több magyar egyházi és világi főúr egyedül ismert neve:

1. M., püspök, I. Andrásnak 1051. megmagyarázta a III. Henrik császár hajóhadával a Dunán előnyomult Gebhard regensburgi püspöktől elfogott levelet s talán ő irta helyette a császár nevében azt a másikat, mely visszatérésre szólította fel a hajóhadat. Talán ő az a M. püspök, kit a tihanyi apátság alapító levele mint alkancellárt említ.

2. M., úr, a palotások hadnagya, 1058. értesülvén a Béla herceg élete ellen vetett cselről, Várkonyban titkon figyelmeztette az I. András király elé lépő herceget, hogy ha élete kedves, a kardot s ne a koronát válassza. Igy mentette meg a herceg életét.

3. M., herceg, állítólag Kálmán király fia volt, amit azonban egyesegyedül Bonfini tekintélyén indulva állítanak, A Thuróczynál N. siglával említett herceget valószinüleg önkényesen keresztelte el Nicolausnak.

4. M., Nyitrának oklevelesen ismert elő püspöke, kit 1133 a zágrábi egyház ügyében kiküldött biráság tagjául említenek.

5. M., erdélyi vajda volt 1212., ugy látszik, mint Bertold andechs-merani herceg és kalocsai érsek (Gertrud királyné öccse) helyettese.

6. M., tárnokmester, II. András kormányának egyik legnépszerütlenebb tagja, főkép mivel a zsidókat és izmaelitákat pártolta. Ezért őt Róbert esztergomi érsek 1232 febr. 25. egyházi átokkal fenyegette. M.-nak fő része volt abban, hogy a király 1233 aug. 20. a beregi erdőben kibékült a pápai követtel s a papsággal.

7. M., szebeni prépost, IV. Béla alkancellárja, 1241. a mohi csatában esett el, előbb azonban maga is levágott egy előkelő mongolt. Zsebében a mongolok megtalálván a királyi pecsétet, azzal erősítették meg a király nevében költött levelet, mely otthonmaradásra biztatta a magyarságot.

8. M., Ugrin érsek testvére a Csák-nemzetségből, fejér-, soron- és csanádvármegyei birtosok, több vmegye főispánja, nevezetesen 1214. Komárom, 1222-24. Csanád, 1228. Bihar vármegye főispánjának említtetik. Pozsonyvármegyei főispánságáról is van szó, amely méltóságot 1211-12. viselhette, mert az 1224-iki M. nevü pozsonyi főispán Borcs fiával, az 1233-34-iki pedig a tárnokmesterrel volt azonos. Pauler Gy. gyanítása szerint ő lehetett az a M. ispán, ki más magyar urakkal az I. Frigyes német császár által vezetett keresztes hadhoz csatlakozva, 1191. részt vett Accon ostromában. Erre mutatna, hogy először Görögországból házasodott, mig második neje francia leány volt. II. Endre bizalmas emberei közé tartozott, a királytól sok jószágot kapott adományba, ezek egy részét azonban a várjavak megvizsgálására kiküldött bizottság 1230. visszavette.

9. M., Mois nádor testvére, legelőbb egy 1214. oklevélben találjuk, mint fejérvármegyei főispánt a nádorral és Ugrin érsek testvérével együtt említve. A beregi erdőben kötött egyezségnél ő is jelen volt névrokonaival, Borcs fiával és a tárnokmesterrel együtt. Tőle származott a Daróy-család.

10. M., Obicsk fia, 1241. Dalmáciába kisérte a menekülő IV. Bélát, Trauból átment Rómába, hogy az esztergomi s kalocsai érsek és a győri püspök megerősítését kieszközölje, Béla és Velence közt békét eszközölt; követségben járt Galiciában és Bolgárországban, a tarátoknál járt Danela herceg nyomán részletes jelentést adott a tatár ügyekről s Bolgárországban fogságot is szenvedett. Mindezért 1244. a hontvármegyei Kovájelszeget kapta IV. Bélától.

11. M., a Csák-nemzetségből, részt vett a isaszegi csatában. 1267. erdélyi vajda és szolnoki főispán.

12. M., a Kán-nemzetségből, erdélyi nagyprépost, Erzsébet királynénak, IV. László király anyjának kegyeltje, noha erőszakos, tudatlan, gyilkos és gyujtogató ember hirében állt. 1272. eleintén sehogy sem akarták, utóbb azonban egyhangulag esztergomi érsekké választották az esztergomi kanonokok, mire azonnal elfoglalta az érseki széket. 1274 március elején a káptalan Benedek (aradi, majd budai) prépostot választotta helyette, mit a király is hegyben hagyott ugyan, de M.-t is megtartotta kegyelmében. 1277. őt küldte az erdélyi szászok ellen, kik a gyulafehérvári székesegyházat felgyujtották s odaégettek 2000 embert. A királyhoz, mint annak alkancellárja, még akkor is hű maradt, mikor 1279 máj. 5. Fülöp pápai legátus fölmenteni igérte az egyházi átok alól, ha leteszi az alkancellárságot, a politikától visszavonulni ősi birtokaira s teljes kárpótlást ad az egyháziaknak s világiaknak okozott sérelmekért. Nem fogadta el a kegyelmet s követte urát a kunok közé. 1280. azonban halálos ágyán kibékült az egyházzal s meghagyta, hogy holttestére nézve a legátus rendelkezzék. A legátus a bélpoklosok temetőjébe vitette s a nép közt hire menvén, hogy teljes bűnbocsánatot ad annak, ki holttestére követ dob, a nép egész halomra való követ dobott reá. A legátus tiltakozott az ellen, mintha ezt ő akarta volna.

13. M., a Pok-nemzetségből, Móric fia, 1272 nov. 27.-1274 nov. 25. s másodszor 1315-18. Erdélyország vajdája volt.

14. M., pécsi püspök. Előbb Lajos király nevelője volt, s nagyon megnyerte tanítványa szeretetét. A királyi kápolna ispánja és Lajos király titkos kancellárja volt. Mint pécsi püspök a jámborság hirében halt meg 1360. V. ö. Pór, N. Lajos király, 10. old.; Koller, Epp. Quinque-eccl. III.

15. M., egri püspök, l. Dörögdi.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is