Mikrokefalia
(gör.), veleszületett fejlődési rendellenesség, amidőn a fej
agyi része, a koponya, a rendesnél kisebb. Az ilyen fejlődési rendellenességgel
biró egyéneket egyszerüen mikrokefaloknak nevezik. Vogt annak idején a M.-ban
atavizmust, azaz korábbi fejlődési fokozatra (majom) való visszaverődést
gondolt látni; ma főképen Aeby, Jensen, Binswanger, Virchow stb. vizsgálataiból
tudjuk, hogy a M. az akadályozott fejlődésben (agenesia) találja magyarázatát.
E fejlődési rendellenességnek lehetnek belső, általunk közelebbről, az embriót
ért kártékony behatások. Némely esetekben valószinü, hogy a M. a varratok,
illetőleg kutacskák idő előtti csontosodása idézte elő (Virchow). A M.-nál a
koponya rendszerint minden átmérőjében kisebb s kisebb természetesen
egyszersmind tartalma is, az agyvelő. Az agy súlya ilyen esetekben Vogt és
Jensen összeállítása szerint a rendes súlynak 1/3-1/4-ére
sülyedhet (Ziegler). Az agynak ezen fejletlensége magyarázza, hogy mikrokefalok
egyszersmind többnyire hülyék, idioták is (l. Hülyeség). A. M. már a
születéskor is felismerhető, kifejezettebbé válik azonban későbben, amikor az
arc fejlődésével szemben a koponya fejlődése visszamaradt; nem ritkán más
fejlődési rendellenességekkel társulva jő elő (p. a végtagokon). M.-n alapuló
idiotizmusnál újabb időben, különösen francia sebészek, operativ beavatkozást
kiséreltek meg olyformán, hogy a koponya boltozatából lécet lékeltek ki s igy
az agyat kedvezőbb táplálkozási és fejlődési viszonyok közé juttatták, mely
beavatkozásra némely esetben a szellemi élet felélénkülése is bekövetkezett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|