Mikrokefalia

(gör.), veleszületett fejlődési rendellenesség, amidőn a fej agyi része, a koponya, a rendesnél kisebb. Az ilyen fejlődési rendellenességgel biró egyéneket egyszerüen mikrokefaloknak nevezik. Vogt annak idején a M.-ban atavizmust, azaz korábbi fejlődési fokozatra (majom) való visszaverődést gondolt látni; ma főképen Aeby, Jensen, Binswanger, Virchow stb. vizsgálataiból tudjuk, hogy a M. az akadályozott fejlődésben (agenesia) találja magyarázatát. E fejlődési rendellenességnek lehetnek belső, általunk közelebbről, az embriót ért kártékony behatások. Némely esetekben valószinü, hogy a M. a varratok, illetőleg kutacskák idő előtti csontosodása idézte elő (Virchow). A M.-nál a koponya rendszerint minden átmérőjében kisebb s kisebb természetesen egyszersmind tartalma is, az agyvelő. Az agy súlya ilyen esetekben Vogt és Jensen összeállítása szerint a rendes súlynak ¹/₃-¹/₄-ére sülyedhet (Ziegler). Az agynak ezen fejletlensége magyarázza, hogy mikrokefalok egyszersmind többnyire hülyék, idioták is (l. Hülyeség). A. M. már a születéskor is felismerhető, kifejezettebbé válik azonban későbben, amikor az arc fejlődésével szemben a koponya fejlődése visszamaradt; nem ritkán más fejlődési rendellenességekkel társulva jő elő (p. a végtagokon). M.-n alapuló idiotizmusnál újabb időben, különösen francia sebészek, operativ beavatkozást kiséreltek meg olyformán, hogy a koponya boltozatából lécet lékeltek ki s igy az agyat kedvezőbb táplálkozási és fejlődési viszonyok közé juttatták, mely beavatkozásra némely esetben a szellemi élet felélénkülése is bekövetkezett.

Forrás: Pallas Nagylexikon