Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Milano... ----

Magyar Magyar Német Német
Milánó Mailand

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Milano

1. egykori hercegség Felső-Olaszországban, Piemont, Montferrat, Genova, Parma, Mantova, Velence és Svájc közt. Első hercege a Vencel királytól 1395. azzá kinevezett Gian Galeazzo Visconti volt. A hercegség már akkor a legvirágzóbb lombard városokat foglalta magában. Midőn 1447. a Visconti-család férfiága kihalt, a francia királyok, mint az elhunyt család rokonai tartottak rá igényt. Ennek dacára sikerült Sforza Ferencnek, az utolsó Visconti egy törvénytelen leánya férjének 1450. a hercegséget a maga számára megszereznie. De 1499. XII. Lajos és még inkább utóda I. Ferenc a francia követelésekért síkra szállottak és M. felváltva a franciák és a Sforzák hatalmában volt, mig I. Ferenc a madridi békében a hercegségről le nem mondott. 1535. a Sforza-család férfiága kihalt, V. Károly tehát ezt mint német hűbért fiának, II. Fülöpnek adta. A spanyol örökösödési háboru után 1714. a hercegséget Ausztria kapta meg. Az 1735-iki bécsi békében és az 1743-iki wormsi egyezményben azonban egyes részeiről lemondott. L. M. várost.

2. M. (Medoilanum), olasz tartomány Lomberdia compartimentóban Como, Novara, Piacenza, Pavia, Bergamo és Cremona közt, 3143 km2 ter., (1881) 1 114 991, az 1892. becslés szerint 1 247 166 (1 km2-re 417) lak. M. nagyobbára sík föld, csak É-i részét takarják az Alpok végső kiágazásai. A Lambro, Olona, Sevesa, határain pedig a Po, Ticino és Adda, továbbá számos csatorna öntözni. A termékeny föld sok gabonát, rizst, kendert terem; az állat-, különösen selyemhernyótenyésztés virágzó; sok a gyümölcs- és eperfa meg a szőllő. Az iparosok főképen selyemkelméket, papirost és pamutkelméket készítenek. A tartomány 5 járásra oszlik; ezek: Abbiategrasso, Gallarate, Lodi, M. és Monza.

3. M., az ugyanily nevü olasz tartomány és járás, továbbá érsek székhelye az É. sz. 45° 28" és a K. h. 9° 11" alatt, termékeny síkságon, az Olona, 3 hajózható csatornák a Naviglio della Martesana az Addával és Póval, a Naviglio Grande a Ticinóval, a Naviglio di Pavia a Ticinóval és Póval kötik össze. A lakosok száma (1881) 321 839, akik közül a belső városra (circondario interno) 214 004 és a bekebelezett külvárosokra (circondario esterno dei corpi santi) 107 835 lak. esik, az 1893. becslés szerint pedig 426 500. Ipar tekintetében M. az olasz városok közt első rangu helyet foglal el. A nagy iparostelepek főleg a városon kivül vannak. Ezek között a kiválóbbak a gép-, papiros-, bőr-, szeszgyártás. kémiai ipar, selyem-, pamut- és vászonszövés, szappan-, gomb-, porcellán- és kaucsukáru-készítés. A jelentékeny kereskedés fő cikkei a rizs, gabona, sajt és a környék egyéb termékei. A közművelődési intézetek közt a kiválóbbak: az 1875 óta teljes filozofiai fakultás; a politechnikum; az 1860. kiegészített állatorvosi akadémia és az 1870 óta vele egybekötött gazdasági főiskola; az 1776. felállított Academia di Belle Arti, a tudományok és irodalom ápolására alapított akadémia, matematika-természettudományi meg történelem-irodalmi osztállyal; az 1760. jezsuitáktól alapított és 1773 óta az állam tulajdonát tevő csillagvizsgáló; a zenekonzervatorium; több középiskola, számos nép- és polgári iskola; a Brera nevü épületben a régiségtár, az érdekes képtár (Rafael-féle, továbbá lombardiai és velencei mesterek képeivel), nagy könyvtár (254 321 kötet), pénzgyüjtemény és antik művek gipszutánzatai; a hires Ambroziana-könyvtár, amelyet 1609. Borromeo kardinális alapított 146 000 könyvvel, 15 200 kézirattal (a Codex atlanticus, Homer-codex stb.), bronztárgy- és képgyüjteménnyel; a Poldi-Pezzolitól 1879. a városnak ajándékozott régiségeket és különféle művészeti tárgyakat (ötvösművek, fegyverek, bronztárgyak stb.) tartalmazó muzeum; a képtár a Palazzo Borromeóban; a Museo Civico paleontologiai, etnográfiai és zoologiai gyüjteményekkel; a Museo Artistico (régi és újabb mesterek rajzaival, faragványokkal, zászlókkal, érmekkel stb.); végül az állandó műkiállítás. Az óváros részben szűk és rendetlen utcákból áll; körülötte terülnek el a külvárosok, amelyeket a kapukról (Porta Volta, Garibaldi, Nuova, Umberto stb.) neveztek el. A forgalom középpontja a Dom-tér, amelyet újabb időkben jelentékenyen megnagyobbítottak. Hozzája csatlakozik ÉNy-felé a Piazza de" Mercanti, a régi M. középpontja, amelyet azelőtt 5 kapuval el lehetett zárni. Rajtuk kivül van még a Piazza della Scala, Leonardi da Vinci szobrával Magnitól; a Piazza San Fedele, Manzoni-emlékkel; a Piazza Mentana a Mentanánál 1867. elesettek emlékszobrával Luigi Bellitől; a Piazza Beccaria, Beccaria szobrával Granditól; a városház udvarán III. Napoleon lovas szobra áll; a Piazza Cavour, Cavour bronz szobrával Tabacchitól. A Vecchia Piazza d"Armin van a 30 000 néző befogadására alkalmas lóversenytér, vele szemben áll egy diadalkapu, az Arco del Sempione, amelyet I. Napoleon kezdett meg és Ferenc császár 1838. fejezett be; a diadalkaput Pompeo Marchesi képei díszítik. A Giardini pubblici a Porta Venezia és Nuova közt a legkedveltebb sétáló hely. M. leghiresebb épülete a hatalmas székesegyház (148 m. hosszu, 88 m. széles, tornya 174 m. magas, területe 11 700 km2), külső falain legalább 2000 márványszoborral és szobrocskával; a székesegyházat állítólag 1386. kezdték meg építeni gót ízlésben; román homlokzatát Pellegrino Pellegrini dei Tibaldi tervei szerint I. Napoleon korában fejezték be; rajta számos építő művész dolgozott. (V. ö. Rupp és Bramati, Il duomo di M., és Boito Camillo, Il duomo di M.) A székesegyháznál régibb a San Ambrogio-templom, a Karolingiak korából való oltárciboriummal; a IV. sz.-ban alapították és a XII. sz.-ban mint 3 hajós román bazilikát újra építették; benne ment végbe a vaskoronával való koronázás. Egyéb jelentékeny épületek még a San Lorenzo, M. legrégibb temploma; a Santa Maria delle Grarie, Bramantetól való szép kupolával és mellette a most lovaskaszárnyául szolgáló klastrom Leonardo da Vincitől eredő, az utolsó vacsorát ábrázoló hires képpel; a Chiesa del Monastero Magiore, Luinitől való freskókkal; a San Lorenzo-templom melletti antik Porticus 16 korintusi oszloppal; a Brera, egykoron jezsuita kollégium, jelenleg Palazzo di scienze, lettere ed arti számos gyüjteménnyel (l. föntebb), udvarán a Canovától való I. Napoleon szoborral, amely a franciák császárját mint római imperatort ábrázolja; a nagy Ospedale maggiore 4000 beteg számára; a Galleria Vittorio Emanuele, Európa egyik legszebb fedett árucsarnoka, amelyet 1865-67. Mengoni tervei szerint 8 millió liráért építettek, hossza 195, szélessége 14,5 m., kupolája 50 m. magas; a királyi palota (1772-ből) Appiani, Luini és Hayez freskóival; az érseki palota (Arcivescovado) Pellegrinitől, szép oszlop-arkádokkal, szobrokkal és korintusi oszlopokkal az udvarain; a Galeazzo Alessi tervei szerint 1555. épített Palazzo Marino (1861 óta városháza); a Casa Taverna (most Ponti) szép portalével; a Palazzo Borromeo többféle gyüjteménnyel; végül az igazságügyi palota. Szinházai (12) közül a legjelentékenyebbek a Piermarini által 1778. a Sta Maria della Scala helyén épült Teatro alla Scala, a nápolyi San Carlo-szinház után Olaszország legnagyobb szonháza, 3600 nézőhellyel, továbbá a Teatro della Canobiana és a Manzoni-szinház. A jótékonysági intézetek (összesen 370, a főbbek az Ospedale maggiore, a Sta Catarina-lelencház, stb.) 8 millió lira évi jövedelemmel rendelkeznek.

Történelem. M.-t Titus Livius szerint Kr. e. 603 körül a gallusok alapították. A rómaiak Scipio vezérlete alatt Kr. e. 222. elfoglalták. Uralmuk alatt Mediolanum csakhamar fölvirágzott és É-i Itália legnagyobb városává lett. Legtöbbet köszönhet a város Maximianus császárnak, aki falakkal is körül vétette. Severus, Constantius és Constantinus császárok gyakrabban itt tartották székhelyüket. A hagyomány szerint szt. Barnabás volt az első püspöke; szt. Ambrozius 374-397. tartotta a püspöki székes elfoglalva. A középkorban a barbároktól sokat szenvedett. 452. kifosztotta Attila, 476. elfoglalta Odoaker, 493. Theodorik, 538. Vitiges király egyik unokaöccse feldúlta, amikor is Procopius elbeszélése szerint közel 300 000 ember pusztult el. 568. Alboin kerítette hatalmába. A longobard uralom alatt hanyatlásnak indult, de a Karolingiak alatt újra fölvirágzott. 777. a püspökségből érsekség lett. Miután I. Ottó 962. magát császárrá koronáztatta, M. a német császársághoz tartozott. Mint a lombardi város-szövetség feje gyakran küzdött a császárok ellen. Barbarossa Frigyes először 1158. birta megadásra és midőn másodszor is ellene szegült, 1161 máj. 29-től 1162 márc. 4-ig ostromolta, feltétlen megadásra birta és templomait kivéve, földig leromboltatta, 1167. azonban újra fölépítették. A legnanói csata után függetlenségét visszanyerte, de 1183. a konstanzi békében a császárt hűbérurául ismét elismerte. Azután az önkormányzat újra szervezte; a közigazgatás élén egy évenként újra választott konzul állott, a folyó ügyek elintézésére egy bizottságot (credenza) rendeltek, mig a fontosabb ügyekben a consilio grande döntött. Ezen időben a város újra nagy mértékben fölvirágzott és több lombard várost hatalma alá hajtott. Azonban a guelf és ghibellin párt versengése egyes hatalmas családok hatalmába jutatta. Miután a della Torre-családot VII. Henrik a podestai hatalmától megfosztotta, a Viscontiak lettek császári helytartókká. Ez időtől fogva M. városa is a M.-i hercegség (l. o.) sorsában részesült. 1545. Don Antonia Leyva volt az első spanyol helytartója. 1715. osztrák birtokká lett, de 1796. elfoglalta Napoleon és a Cisalpin-köztársaság székhelyévé tette. 1805 máj. 26. itt tette fejére Napoleon a vaskoronát. 1815 M. visszakerült Ausztriához. 1848. korán keletkeztek összeesküvések katonaság és polgárság közt és márc. 18. kitört a forradalom. Radetzky 23-án heves küzdelem után kénytelen volt a várost elhagyni, de ugyanazon évben aug. 6. azt visszafoglalta. Az 1849-iki és 1853 febr. 6-iki fölkelést az osztrákok gyorsan elfojtották. 1859 jun. 5. a margentai csata után az osztrákok újból lehagyták M.-t és a villafrancia békében azután III. Napoleonnak engedték át, aki azután egész Lombardiával együtt Piemontnak adta át.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is