Miletosz
ókori város Kis-Ázsiában, melynek eredetét a hagyomány
Miletosra, Apollónak és krétai Areiának, másként Deionának fiára vezette
vissza. Tényleg a jónok gyarmata volt, melyet Neleus vezetése alatt
alapítottak, még pedig a Maiandros torkolatával szemben a latmoszi tengeröböl
egyik kiszögellő sarkában. Fénykorában kér részből állott: belső és külső
városból; amaz külön erődítménnyel birt, mindkettőt egy közös nagy fal övezte
körül. Négy kikötője közül három az előttük fekvő tragasaei szigetekkel (Lade,
Dromiskos, Perne) volt megerősítve. Délre a várostól feküdt a didymei Apollo
hires szentélye, melyet a Branchidák papi családja gondozott. A persák Kr. e.
494. elfoglalták. Szülöttei mély nyomokat hagytak a bölcseletben (Thales,
Anaximander, Anaximenes) és történelemben (Kadmos, Hekataios és Dionysios
logografusok), sőt a róla elnevezett mondás elbeszélések révén (Milesiaka)
lényegesen hozzájárult a görög regény kialakulásához. A persa pusztulást alig
heverte ki, midőn Nagy Sándor idejében újra elhamvadt, s azóta lassan, de
biztosan hanyatlott, noha fontos iparcikkei (gyapju, rózsák és tajtkő) az egész
ókoron által megtartották jelentőségüket. Az egykori M. helyén, melyet a kisázsiai
vasutak Balandsik állomásáról szokás felkeresni, ma már csak a római kori
szinház látható (140 m.-nyi homlokzattal és a efezusi szinházéra emlékeztető
berendezéssel). Aránylag sokkal több maradt meg a didymaei Apollo fent említett
szentélyéből (Jeronda közelében), melyben még Julianus császár idejében
megtartották a hagyományos istentiszteletet. V. ö. Rayet-Thomas, Milet et le
Golfe Latmique (Páris 1877, befejezetlenül maradt); a didymaei szentélyről;
Newton C. F., A history of discoveries at Halicarnassus, Cnidus and Brandchidae
(London 1862-63, 2 köt.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|