Milkó

Izidor, iró, szül. Szabadkán 1855 febr. 1. Irodalmi hajlama korán fejlődött; gimnazista korában kezdett irogatni s kezdte gyüjteni most már jelentékeny könyvtárát. 1872-től a budapesti egyetemen jogot hallgatott, egyúttal irodalmi tanulmányokkal foglalkozva. 1881. a jogtudományok doktorává avatták fel, de sohasem folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1884. Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg, azonban 1889. megrongált egészsége miatt kénytelen volt lemondani. Jelenleg is Szabadkán él mint birtokos és tiszteletbeli városi főjegyző, s élénk részt vesz a politikai és társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonics-társaságnak. Irodalmi téren 1875 óta fejt ki élénkebb tevékenységet. Számos tárcát irt a Reformba, Pesti Naplóba; a Fővárosi Lapoknak egy évtizeden át rendes tárcairója volt. Kiválóan társadalmi kérdésekkel foglalkozott; hirlapi cikkeivel több rendbeli társadalmi kérdést sikerrel propagált; megpendítette a Balaton-egylet alapításának eszméjét; tőle indult ki 1886. az a nagyobb arányu mozgalom, mely a magyar könyvek terjesztését s népkönyvtárak szervezését tűzte ki céljául. 1889-1893. első sorban egészsége helyreállításának élt, sokat tartózkodott külföldön és fürdőkön, és alig irt. Újabban ismét dolgozik, novellákat, rajzokat, útirajzokat és tárcákat ir (utóbbiakat Baedecker álnév alatt a Pesti Naplóba, Pesti Hirlapba, Új időkbe, Fővárosi Lapokba stb. Munkái: Mindenütt és sehol (tárcák és rajzok, Budapest 1880); Divatok (novellák és rajzok, 1883); Egy kritikus albumából (aforizmák, 1887); Római mozaik (emlékek és jegyzetek az örök városból, 1895); Egy carriere története és egyéb elbeszélések (1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon