Milotai Nyilas

István (Melotai), ref. püspök, szül. Milotán (Szatmár) 1571., megh. Gyulafehérvárt 1623. Alsóbb iskoláit valószinüleg Nagybányán, a felsőbbeket pedig 1596 tavaszától fogva Debrecenben végezte, ahol 1598. kollaborator, 1599. szenior lett a főiskolában. Ez év őszén külföldre ment s 1601 okt. 4. a heidelbergai egyetemre iratkozott be. Inne 1603. hazatérve, még ez évben debreceni tanár, 1604. nagykállói, 1607. szatmári lelkész lett. Mint ilyen 1611. a szatmári egyházmegye esperesévé, 1614 jan. pedig egyúttal a tiszántuli egyházkerület püspökévé választatott. Azonban e hivatalairól 1618 jun.-ban lemondva, Gyulafehérvárra ment a fejedelem udvari prédikátorának. Ugy ezen, mint előbbi állásaiban kiváló munkásságot fejtett ki a protestáns oktatásügy fejlesztése körül, valamint az egyházi irodalom terén is. Munkái: De aeterna praedestinatione Die (Heidelberga 1602); Assertiones verae oppositae pontificorum calumniis (Debrecen 1615); A mennyei tudomány szerint való irtovány (u. o. 1617); Dávidnak huszadik zsoltárának rövid prédikációk szerint való magyarázata (Kassa 1620); Agenda (Kolozsvár 1621; számos, részben átdolgozott kiadást ért, még a XVIII. sz.-ban is); Speculum Trinitatis, azaz Szentháromság egy bizony örök Istennek... kimutatása (Enyedi György ellen, Debrecen 1622); Halotti beszédek (Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna temetésén. Az Exequiarum Ceremonialium... Libelli Duo c. gyüjteményben, Gyulafehérvár 1624).

Forrás: Pallas Nagylexikon