Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Milton... ----

Magyar Magyar Német Német
Milton... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Milton

(ejtsd: milt"n) János, az angol irodalom és politikai élet egyik legkiválóbb alakja, szül. Londonban 1608 dec. 9., megh. Bunhillben (London mellett) 1674 nov. 8. Előkelő és gazdag birtokos családból született, de atyját, mivel protestáns hitre tért át, szigoruan kat. nagyatyja kitagadta az örökségből. M. első neveltetését atyjának puritán házában nyerte, azután a Szt. Pál-iskolában tanult, mig 1624. a tizenöt éves ifju a cambridgei Christchurch Collegebe került. Atyja azt tanácsolta neki, hogy teologus legyen, M. azonban elhagyta Cambridget (1632) s mint Magister artium liberalium visszavonult atyjához, ki ekkor Hortonban (Buckinghamschire) lakott. Őt évet töltött itt M., s ez idő alatt szorgalmasan tanult, különösen kortársai (Shakspere, Ben Jonson stb.) szellemét, irányát és művészetét tanulmányozva. Ez időbe esnek első művei: Comus, mely az I. Jakab óta divatos allegorikus szinjátékokra emlékeztet, de ezeknél becsesebb erkölcsnemesítő iránya miatt; továbbá az Arcadia pásztorvers, meg Lycidas elegia és két hires költeménye: L"Allegro és Il Pensieroso (mindkettő 1645. a Juvenile poems kötetben). E művei révén neve már ismert és jó hangzásu volt, midőn 1638. anyjának halálától összetörve, vigaszképen utazni ment a kontinensre. Párisban megismerkedett Hugo Grotiusszal, kinek barátja lett; sokáig időzött Rómában és Firenzében, s itt fogamzott meg agyában az eszme, hogy a remek olasz eposzok mintájára hazája irodalmát is megajándékozza egy olyannal. Már éppen Görögországba akart vitorlázni, midőn az angol polgárháboru kitörésének hire hazájába visszaszólította. Rövid időn öt értekezést irt (Prelatical episcopacy, Reason of church, stb. 1641-42), s ezekben a katolicizmust oly politikai pártnak deklarálja, mely a vallás és az egyház leple alatt zsarnoki teokráciát akar gyakorolni. 35 éves korában nőül vette Powel Maryt, egy oxfordshirei falusi nemes leányát, de a házasság szerencsétlenül ütött ki, mert a nő megszökött férjétől. M. ekkor (1643-45) négy iratot adott ki a házastársak elválásáról, melyekben, kora felfogása ellenére, a válás jogosultságát vitatta, s egyúttal annak jogát a férfi lelkiismeretére bizta. Ugyan e tájt irta meg értekezését a nevelésről is, melyben a régi klasszikus nevelés fölélesztését sürgette. Ezalatt a presbiteriánusok jutottak uralomra a hosszu parlamentben s 1644. kimondták az előzetes cenzura kötelezettségét; M. rögtön a hires Areopagitica beszéddel fordult a parlamenthez, melyben az elnyomott sajtószabadság érdekeit védte. Négy évig kénytelenségből hallgatott s ekkor (1645-49) dolgozta ki Angolország történetét az angolszászok korában. Midőn a republikánus párt hatalomra vergődött, a parlamenti bizottmány kinevezte M.-t az államtanács titkárává, mely állását M. a köztársaság egész ideje alatt megtartotta. 1648. kiadta a még I. Károly lefejeztetése előtt megkezdett iratát: The tenure of kings and magistrates, melyben az u. n. királygyilkosság aktusát védelmezi és bebizonyítja, hogy ahhoz a nép képviseletében eljáró parlamentnek joga volt. A közhangulat változásával az exetri püspök névtelenül irt egy könyvet Eikon basilike címen, mely ugy tünt föl, mintha a meghalt király hagyatéka lett volna; s hatása oly nagy volt, hogy az esküszegő Stuartot a tömeg egyszerre bálványozni kezdte. M. rögtön az Eikonoklastes c. vitairattal felelt, melyben a magasztalt királyt rút jellemének visszataszító valóságában mutatta be. Ekkor a tudós Salmasius (Saumaise) 100 Jakab-tallérért megirta a Defensio regiát, mire (1651) M. Defensio pro populo anglicano c. röpirattal felelt.

Végső éveinek szenvedései és nyomora épp ugy nem törték meg a nagy költő lelkét, mint a politikai élet viszontagságai. Az aggastyán visszatért ifjukori álmaihoz s megalkotta a legkiválóbb keresztény eposzt, Az elveszett paradicsomot (The paradise lost) melynek fönséges koncepciója az első emberpár bukását öleli fel, s a végzet tragikumát a sátán s az isten örökös küzdelmébe helyezi. Műveinek legújabb teljes kiadását Mitford J. rendezte sajtó alá (M. életrajzával, London 1851); magyarul megjelent: Elveszett paradicsom (ford. Bessenyei Sándor, Kassa 1796. és Jánosi Gusztáv, 1890) és József eladatása. Egy próbatétel M. szerint, Hunyady Ferenc által (Pozsony 1795); Elvesztett és újra visszanyert paradicsom (ford. Bessenyei Sándor, Debrecen 1874). Az 1823. felfedezett latin kéziratot (Joannis Miltoni, Angli, De doctrina christiana), melyet 1825. Summer adott ki, sokan apokrifnak tartják.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is