Milutinovics

Szima, szerb költő és iró, szül. Sarajevóban 1791 okt. 14., megh. Belgrádban 1848 jan. 11. Tanulmányait Karlócán és Belgrádon végezte, hol a fejedelmi iroda titkára lett. 1815. részt vett a törökök elleni lázadásban. 1820. kivándorolt Oroszországba, hol a cártól kegydíjat kapott; innen 1825. Lipcsébe ment, hol két vig a bölcsészeti előadásokat látogatta. 1827-31-ig Cetinjében az ifju II. Péter Njegos vladikának tanítója volt. Belgrádba visszatérvén, a pártviszályokban annyira előtérbe lépett, hogy 1840. in contumaciam halálra itéltetett. Mihály fejedelem szökése után 1842. magas állást kapott ugyan a közoktatásügyi minisztériumban, de ellenségeinek fondorlatai folytán ezt is elvesztette és szegénységben halt meg. M. tekinthető az új szerb irodalom megalapítójának. Nevezetesebb munkái: Serbijanka (Lipcse 1826, 4 kötet, lirai és peikus költemény-gyüjtemény, melyben lelkesült költői nyelven dicsőítette Karagyorgye és Milos Szerbia függetlenségéért vívott harcait); Nekoliko pjesme (Néhány költemény, u. o. 1826); Zorica (Reggeli fény, Pest 1827); Dika Crnogorska (Montenegro dicsősége, dráma, Cetinje 1835); Karagyorgye (dráma, Belgrád 1843) stb. Megirta továbbá szerb nyelven Montenegro történetét (Pétervár 1835) és Szerbia függetlenségi harcának történetét is (Lipcse 1837).

Forrás: Pallas Nagylexikon