mimézis

A valóság külső és belső formáinak, tulajdonságainak utánzását jelölő fogalom az ókori görög filozófiában és esztétikában. Esztétikailag legteljesebb és sok vonatkozásban máig is érvényes kifejtését Arisztotelésznél találjuk. Szerinte a művészet a mimézis ösztönéből ered, s célja az utánzott dolgok megismerésének öröme. Arisztotelésztől idegen a valóság külső formáinak mimézise: Ő azt vallja, hogy minden művészetnek az ember belső jellemvonásait, éthoszát kell mimetikusan megjelenítenie, s így kell elvezetnie a befogadót a katarzishoz. Később ezek a gondolatok feledésbe merültek, évszázadokon át a természetelvűség uralkodott, majd pedig az ellenkező véglet, a kifejezésesztétika vette át a terepet.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• mimetikus művészetek
• nem mimetikus művészetek