Mimika

(gör.), az előadásban az a művészet, mely az arcjáték és taglejtések kellő alkalmazásával a kedélyállapot hullámzásait jellemző és megrázó erővel visszaadja. A mimika fontos a szónoknak, nélkülözhetetlen a drámai művésznek. Az ókorban a M. csak a plasztikára (taglejtések) szorítkozott, mert az arcjátékot elfödte a megfelelő tipikus álarc; mint egyéniséget kifejező művészet a M. csak a modern drámában lép föl, melynek erősebben egyéni karaktere és szenvedélye szükségessé tette a finomabb árnyalatok megjelenítését is.

Forrás: Pallas Nagylexikon