Minnesang

névvel jelölik a XII-XIII. sz.-i német udvari vagy lovagi műköltők (Minnesinger vagy Minnesänger) dalköltészetét, mely a XVI. sz. elejétől a polgári származásu mesterdalnokok (l. o.) költészetébe megy át. Az udvari M., mely fő tárgyától, a Minne-től (l. o.), a sóvárgó szerelemtől vette nevét, a román, közvetlenül a francia, közvetve a provencei költészet hatása alatt alakult és fejlődött, de volt eredeti és önálló német dalköltészet is (már a IX. sz.-ban: Winileod, azaz szerelmi dal), melyre már a XII. sz. előtt kedvezően hatott a klerikusok vagy vagánsok latin dalköltészete, melynek életkedvtől duzzadó, friss és alaki tökély által kitünő termékei német átdolgozásban is elterjedtek a nép közt s befolyással voltak magának a népnek költészetére is. A németországi dalköltészet leghiresebb régi gyüjteménye a Benediktbeuren bajor kolostorából származó kézirat, a Carmina buvana (l. o.), mely ily latin és német dalokat tartalmaz. Igy fejlődött a középkori M. első korszaka, mely meg a XII. sz. közepén veszi kezdetét s főleg a Duna völgyében, osztrák területen talált hivatott művelőkre. E korszakban már a M. egy később nagy jelentőségre emelkedett alfaja, a tanító és a közügyeket birálgató spruch-költészet is talált kiváló képviselőre egy névtelen vándorköltőben, kinek verseit a kéziratok a későbbi Spervogel verseivel együtt szokták közölni. E korszak fő jellemzője a dal népies alakja és stilje. Idegen befolyásnak még alig van itt-ott nyoma. A M. második korszakában a francia és provencei hatás átalakítja a német dalköltészetet. Ez új irány első képviselői; Friedrich von Hausen, az új ízlésnek legbefolyásosabb barátja; Neuenburgi Rudolf gróf, aki provencei dalokat egyszerüen át is ültetett és Reinmar von Hagenau, aki az új ízlést a régi M. igazi hazájában, Ausztriában juttatta diadalra. Most művészi, majd mesterkélt lesz a dal alakja. Minden dal több versszakból áll és minden versszak három tagból (a két egyforma Stollen és az eltérő alaku Abgesang). A M. harmadik korszaka az udvari népköltészetből indul ki, melyet Walthernek egy ifjabb, tehetséges és önálló irányu kortársa, Neidhart von Reuenthal (l. o.) tett udvarképessé. Ez irány a parasztok élményeit és durvaságait dolgozza föl a M. művészi eszközeivel, ugy hogy termékei gyakran mint a M. paródiái hatnak reánk.

A német M. termékei hat kéziratban maradtak reánk: 1. A kisebb heidelbergai, kiadta Pfeiffer Ferenc 1844, XIII. sz., 34 költő. 2. A weingarteni, kiadták Pfeiffer és Fellnek Ferenc, 1843, most Stuttgartban, XIV. sz. eleje, 32 költő. 3. A nagy heidelbergai, mely a XVI: sz.-ban a rajnai palotagrófok birtokában volt, de 1622-ben midőn Tilly Heidelbergát bevette, eltünt és csak 1657. került meg a kir. könyvtárban Párisban, honnan 1888. csere útján visszakerült Heidelbergába, a XIV. sz. elejéről, több mint 170 költő, a középkornak egyik legfényesebb kézirata, kiadta Fr. Heinr. von der Hagen, Minnesinger 1-11, 1838; tévesen Manesse-féle kéziratnak is nevezik. 4. A jenai, mely már a mesterdalnokokhoz átvezet. 5. A kolmari, kiadta Martol Károly 1862, mely a XII. és XIII. sz.-ból keveset tartalmaz. 6. A nassaui grófok kézirata, mely francia, németalföldi és német dalokat tartalmaz.

Kiadások. A legelsők: Proben der alten schwäbischen Poesie des XIII. Jahrhunderts, kiadta Bodmer J. J., Zürich 1748 és Sammlung von Minnesingern aus dem schwäbischen Zeitpunkte, CXL Dichter enthaltend, kiadtták Bodmer és Breitinger J. J., 2. köt., u. o. 1758; melyek természetesen teljesen elavultak. A legteljesebb: Minnesinger, Deutsche Liederdichter des XII., XIII. und XIV: Jahrhunderts, kiadta Fr. H. von der Hagen, 4. köt., Lipce 1838; a IV: tartalmazza a költők terjedelmes életrajzait, később egy V. köt. még a kéziratok rajzait és kótáit is hozta. A régibb költőket, Walther föllépéséig, kitünően adták ki Lachmann H. és Haupt Mór; Des Minnesangs Frühling, 5. kiad. 1893; a svájciakat K. Bartsch: Die schweizer Minnesänger, 1886. Igen jó válogatott gyüjtemények: K. Bartsch, Deutsche Liederdichter des XII-XIV: Jahrhunderts, 3. kiad. 1893; és Friedr. Pfaff, Der M. des XII-XIV. Jahrhunderts, 1892; A nagy heidelbergai kiadás gyönyörü arcképeit és címereit fotolotigrafálva adta ki Fr. X. Kraus, Die Minaturen der Manesseschen Liederhandschrift, 1887. Az egyes költők kiadásait l. az egyes költők neve alatt.

Fordítások. A legrégibb: L. Tieck, Minnelieder aus dem schwäbischen Zeitalter, 1803, 220 dal; azután: K. Simrock, Lieder der Minnesänger, 1859; W. Storck, Buch der Lieder aus der deutschen Minnezeit, 1872; ugyanaz, Altes Gold, Sprüche der Minnesänger, 2. kiad. 1878; K. Pannier, Die Minnesinger, ausgewählt und übersetzt, 1881.

Forrás: Pallas Nagylexikon