Minos
krétának őskori mitikus királya, kinek nevéhez fűződött
mindaz, amit a görögök a trójai háborut megelőző időnek századaiból Krétáról
tudtak. Az idők folyamában a M.-ra vonatkozó mondák annyira felhalmozódtak,
hogy a hősrege két M.-t különböztetett meg, kik közül az első Zeus fia, a
második névrokonának, I. M.-nak unokája. Amazt a Tesszáliából bevándorolt
Tektamosnak fia, Asterion fogadta örökbe és ennek halála után M. igényt
támasztott Kréta trónjára, hivatkozván arra, hogy az istenek az ő kedvéért
bármely csodát megtesznek. Ennek bebizonyítására imádkozott Poseidonhoz, hogy
küldjön a habokból egy bikát, melyet majd ő (M.) az istennek fel fog áldozni.
Poseidon csakugyan meg is tette ezt, de M. a szép bikát nem áldozta fel, sőt
ellenkezőleg, a csordához küldötte és egy másikat, silányabbat áldozott. Ezen
Poseidon felbosszankodott és M.-t azzal verte meg, hogy felesége, Pasiphae,
természetellenes gerjedelmet érzett a szép bika iránt s Minotaurust (l. o.)
szülte. Halála, a hagyomány szerint, Sziciliában érte utól, még pedig akkor,
midőn Daedalust (l. o.) üldözve, Kokalos király kezeibe került, aki őt forró
fürdőbe fojtotta. A későbbi mondák szerint az alvilágban Aeakosszal és
Rhadamanthysszel együtt mint biró működik, itélvén az elhunytaknak lelkei, az
árnyak felett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|