Minszk

1. kormányzóság európai Oroszország Ny-i részében Vitebszk, Mohilev, Csernigov, Kijev, Volhinia, Grodno és Vilna közt, 91 408 km² területtel, (1891) 1 879 446, nagyobbára fehérorosz lak. É-i része, mintegy 20 000 km², dombos, ebben a Lisszaia Gora (370 m.) a legmagasabb csúcs. A D-i nagyobb rész, a Poljesszie, egészen sík, járhatatlan mocsárokkal és tavakkal fedett és eredetileg csak egyes magasabb helyeken volt lakható. A kiszárítás lassan folyik. A Balti-tenger vizkörnyékéhez tartozik az Essza, a Njemen az Usszával és Szerveccsel, a Sara és a Vilija. A Dnyeprbe ömlik a Berezina a Plisszával és Bobrral, a Pesszocsinka, Braginka és a Pripet a Jacoldával és Gorinnal. A Berezina-, Oginszkij- és Bug-Dnyepr-csatorna is e kormányzóságban van. Az éghajlat mérsékelt, de a mocsáros vidéken nagyon egészségtelen. A fő foglalkozás a mező- és erdőgazdaság, termelnek a gabonaféléken kivül zöldséget, lent és dohányt. Az állattenyésztés szintén jelentékeny. Az erdőkben a farkasok, medvék, hiuzok, vaddisznók, borzok gyakoriak, sőt hódakat is találni. A gyárak száma (1893) 830; ezek között 138 szeszégető, 27 sörgyár, 7 posztószövő és 14 dohánygyár. Az 1795 óta fennálló kormányzóság járásai: M., Bobrujszk, Borisszov, Igumen, Moszir, Novogrudok, Pinszk, Rjecsica és Szluck - 2. M. (Minsk litewski), az ugyanily nevü kormányzóság és járás fővárosa, kat. és orosz püspökség székhelye, a Szviszlocs és vasút mellett, (1893) 85 115 lak., szeszégetőkkel, szappan-, gyertya- és sörgyártással; agyagiparral és vasöntéssel; len-, gabona-, fa- és bőrkereskedéssel; nyilvános könyvtárral, muzeummal, szinházzal. M. a XI. sz. vége felé a polocki fejedelemséghez tartozott. 1236. Ringold Litvániához csatolta. 1569. Lengyelországhoz került és egy vajdaság székhelye lett. 1655. először és 1795. végleg bekebeleztetett Oroszországba. - 3. M., járás és járási székhely Varsó orosz-lengyel kormányzóságban. L. Novominszk.

Forrás: Pallas Nagylexikon