Miopia

(gör.) v. közellátóság, az oly szemek fénytörése, amelyeknek tengelye a rendesnél hosszabb. (L. Fénytörés rendellenességei.) Az ilyen szemü ember csak az ő távolpontjáig lát tisztán, annál messzebbre nem, de éppen a távolpont messzesége szerint különböző a M. foka. Legkisebb foka a 0,25 dioptria, melynek távolpontja 4 méter; a 0,5 dioptria 2 méterig, az 1 dioptria 1 méterig enged tiszta látást. Tehát mennél nagyobb a M. foka, annál kisebb távolságig lát az ember, p. 5 dioptria 20 cm.-ig, 10 dioptria 10 cm.-ig, 20 dioptria 5 cm.-ig közelíti a szem távolpontját. A távolponton belül a közellátó szem is alkalmazkodik, még pedig mivel kisebb körben kell az alkalmazkodást kifejtenie, jóval közelebb veheti az ember a nézett tárgyakat, mint a rendes szemü ember. Ez magyarázza azt is, hogy a közellátó szemen jóval később vagy éppen nem áll be az öregkori messzelátóság (l. Preszbiopia). A közellátó szemü ember a messzelevő tárgyakat zavarosan, határozatlanul s a rendesnél nagyobbnak látja; ha tisztán akar a messzeségbe látni, konkáv szemüveget kell használnia. Közelre nézéskor nem kell neki szemüveg, ha M.-jának foka nem nagyobb 3 dioptriánál; ekkor ugyanis a rendes olvasótávolság még egybevág a szem távolpontjával. A 3 dioptriánál nagyobb M. szükségessé teszi, hogy olvasáshoz is legyen szemüvege, de gyöngébb, mint az, amellyel messzire lát a közellátó szemü ember. P. akinek M.-ja 5 dioptria, az messzire jól lát 5 dioptriás konkáv üveggel, olvasáshoz és iráshoz pedig 2 dioptriás szemüveg kell neki. Akinek igen nagy a M.-ja, p. 10-20 dioptria, annak nem adnak ilyen erős szemüveget, mert az igen erős konkáv üveg kápráztató, szédítő hatásu; a legerősebb szemüveg, amelyet kapnak, többnyire 8-10 dioptria. A kisebb és a közepes M. tehát 6 dioptriáig igen kényelmes a közelnézésre, finom tárgyakkal való foglalkozásra utalt embernek. Azért azonban még sem rendes dolog a közellátóság, mert veszedelme rejlik benne, fokozódni szokott a közellátóság; a szem megerőltetett használata közepes M. mind nagyobb-nagyobb fokuvá lehet, a nagyobb fokban közellátó szem pedig megvakulhat. Ugyanis a szem tengelyének az a megnyugvása, a mi a M.-t magyarázza, abból származik, hogy a szemgolyó hátulsó sarka ellágyul, tágulásra válik hajlandóvá s a szem megfeszülése folytán ki is tágul; a tágulás haladtával a M. mind nagyobb-nagyobb foku lesz, 1 milliméternyi megnyulás már 3 dioptriával növeli a szem fénytörését. Találtak már olyan szemet, melynek tengelye 36 mm. volt, holott a rendes szem 22-23 mm. hosszu, a megnyulás tehát 13 mm. volt. Azonban e tágulás folytán ritkul, sorvad az érhártya sorvadása elérheti a legtisztább látást érzékelő helyet, a szem sárga foltját, itt önkéntes vérzés is támadhat, ami nagy mértékben megrontja a látást, sőt a szem egészen is megvakulhat, hogyha a szem ideghártyája nem birja a tágulást követni, helyét hagyja (ablatio retinae). Továbbá a két szemet az együttműködésben, az összenézésben kormányzó szemizom is könnyen meggyöngül, nem birja a folytonos közelre nézést (asthenopia muscularis v. insufficientia, l. Asztenopia). Ez kezdetben abban nyilvánul, hogy a szem olvasásban hamar kifárad, később valóságos szétnéző kancsalság lesz belőle. Azt is számba kell venni, hogy ugy látszik, a M. öröklékeny, vagyis inkább a szemgolyónak az a tulajdonsága öröklődik át, hogy tágulásra hajlandó.

A M. fejlődése abban az életkorban van leginkább során, amikor az ember leginkább rá van szorítva szembe erőltetett használatára, t. i. az iskolázás éveiben; pedig ebben a korban még a szem hártyái is gyöngédebbek, tágulékonyabbak. Az u. n. iskolai betegségek között éppen a közellátóság vergődött legnagyobb nevezetességre. (l. Iskolai egészségügy.)

A szem fénytörése hibáinak s igy a M.-nak is a helyes magyarázata Donders hires hollandi tudóstól származik. Még csak nem régiben azt hitték, hogy a M. erősebb fénytörését a szemlencse domborubb volta okozza. Ennek költői kifejezését olvassuk Arany János Bolond Istókja 2. énekében:

                De sorsa üldi a szegény vakot,

                Kinek szemében a látlencse gömb.

Pontos vizsgálatokból tudjuk, hogy a közellátó szem lencséje csak olyan, mint a rendes szabásu szemé. A valódi M.-tól meg kell különböztetni a gyönge látást (l. Ambliopia). Az ilyen gyöngeségen nem lehet szemüveggel sem segíteni. A görög M. név egyébaránt maga is csak annyit jelent, hogy az ember hunyorogva néz. Ugyanis a közellátó embernek, ha nincs szemüvege, az a sajátsága, hogy a messzelevő tárgyaknak elmosódott képét ugy iparkodik tisztábbá tenni, látását javítani, hogy szemét összehunyorítván, a megszűkített szemrésen a fénysugarak szóródását kisebbíti. Magyarul németes kifejezéssel rövidlátásnak is nevezik, helyes magyarsággal közellátóság a neve. L. még Kancsalság.

Forrás: Pallas Nagylexikon