Miquel

(ejtsd: -kel), 1. Frigyes Antal Vilmos, német botanikus, szül. Neuenhausban 1811 okt. 24., megh. Utrechtben 1871 jan. 23. A groningeni Amsterdamban, 1846. u. o. az Athenaeum illustre professzora, 1859. a botanika tanára az utrechti egyetemen, 1863. a lejdai herbarium igazgatója. Főbb művei: Commentarii phytografici (Lejda 1838-40); Monographia generes Melocacti (Bonn 1841); Systema Piperacearum (Boroszló 1846, 92 táblával); Flora Indiae Batavae (Amsterdam 1855-61); Annales Musei botanici Lugdunobatavi (u. o. 1863-69).

2. M. János, német politikus a jelenlegi porosz pénzügyminiszter, szül. Neuenhausban 1829 febr. 21., mint egy francia emigráns család tagja. 1846-49-ig jogot végzett Heidelbergában és Göttingában, rokonszenvvel üdvözölte az 1848-iki forradalom kitörését, és maga is radikális elveknek hódolt. Azután ügyvédi irodát nyitott, előbb Göttingában, később pedig Mündenben, ahol 1864. a hannoveri képviselőházba választották. Ebben az állásban különösen pénzügyi kérdésekben mutatta ki nagy tehetségeit. Irodalmilag is foglalkozott az ország pénzügyi helyzetével. (Das neue hannöversiche Finanzgesetz von 1857, Lipcse 1861, és: Die Ausscheidung des hannöversichen Domanialgutes, u. o. 1863.) Nem kevésbbé foglalkozott a politikával és alapító tagja volt a német nemzeti pártnak. 1867. a porosz képviselőház- és az észak-német országgyülésbe választották, ahol csakhamar kiváló helyet vívott ki magának. Elnöke volt az igazságügyi bizottságnak és mint előadó szerepelt 1876. az új perrendtartás tárgyalásánál. A kulturharc iránt nem tudott lelkesedni és egyházpolitikai kérdésekben inkább a konzervativekhez szított. 1884. az urak házának lett tagja, 1887. pedig újra mandátumot vállalt (Kai serslauternben) és Bennigsen oldalán a nemzeti szabadelvü párt élére állott. A birodalmi gyülésen gyakori összeütközései voltak Bismarckkal és annak minisztertársaival, kiknek pénzügyi rendszerét eléggé élesen szokta birálgatni. 1888. az urak házában az alelnöki székbe emelték. 1890 jun. 24. II. Vilmos császár porosz pénzügyminiszterré tette. Ebben az állásban keresztül vitte az új jövedelmi adó és az új iparadó törvényjavaslatot (1890-91), nemkülönben a pótlékjavaslatot a jövedelmi adótörvényhez és a községek adórendszerét is sikerült rendeznie. Azután a hadsereg létszámának felemelése következtében szükségessé vált adóemeléssel foglalkozott, miközben azután az egész adóügy reformjának tervével megbarátkozott. Ezt a tervet a többi német állam pénzügyminisztere ugyan helyeselte, de a birodalmi gyülés többsége (1893-94) a tervet elejtette. 1895. sem kedvezett előterjesztéseinek a szerencse, de állását, melynek betöltésére egyébiránt bámulandó munkaereje és szakismereteti képesítik, c. parlamentáris vereségek nem birták megingatni. 1896 jan. a császár a nemesi ranggal akarta őt kitüntetni, de M. azt elutasította.

Forrás: Pallas Nagylexikon