Miquel
(ejtsd: -kel), 1. Frigyes Antal Vilmos, német botanikus,
szül. Neuenhausban 1811 okt. 24., megh. Utrechtben 1871 jan. 23. A groningeni
Amsterdamban, 1846. u. o. az Athenaeum illustre professzora, 1859. a botanika
tanára az utrechti egyetemen, 1863. a lejdai herbarium igazgatója. Főbb művei:
Commentarii phytografici (Lejda 1838-40); Monographia generes Melocacti (Bonn
1841); Systema Piperacearum (Boroszló 1846, 92 táblával); Flora Indiae Batavae
(Amsterdam 1855-61); Annales Musei botanici Lugdunobatavi (u. o. 1863-69).
2. M. János, német politikus a jelenlegi porosz
pénzügyminiszter, szül. Neuenhausban 1829 febr. 21., mint egy francia emigráns
család tagja. 1846-49-ig jogot végzett Heidelbergában és Göttingában,
rokonszenvvel üdvözölte az 1848-iki forradalom kitörését, és maga is radikális
elveknek hódolt. Azután ügyvédi irodát nyitott, előbb Göttingában, később pedig
Mündenben, ahol 1864. a hannoveri képviselőházba választották. Ebben az
állásban különösen pénzügyi kérdésekben mutatta ki nagy tehetségeit.
Irodalmilag is foglalkozott az ország pénzügyi helyzetével. (Das neue
hannöversiche Finanzgesetz von 1857, Lipcse 1861, és: Die Ausscheidung des
hannöversichen Domanialgutes, u. o. 1863.) Nem kevésbbé foglalkozott a
politikával és alapító tagja volt a német nemzeti pártnak. 1867. a porosz
képviselőház- és az észak-német országgyülésbe választották, ahol csakhamar
kiváló helyet vívott ki magának. Elnöke volt az igazságügyi bizottságnak és
mint előadó szerepelt 1876. az új perrendtartás tárgyalásánál. A kulturharc
iránt nem tudott lelkesedni és egyházpolitikai kérdésekben inkább a
konzervativekhez szított. 1884. az urak házának lett tagja, 1887. pedig újra
mandátumot vállalt (Kai serslauternben) és Bennigsen oldalán a nemzeti
szabadelvü párt élére állott. A birodalmi gyülésen gyakori összeütközései
voltak Bismarckkal és annak minisztertársaival, kiknek pénzügyi rendszerét
eléggé élesen szokta birálgatni. 1888. az urak házában az alelnöki székbe
emelték. 1890 jun. 24. II. Vilmos császár porosz pénzügyminiszterré tette.
Ebben az állásban keresztül vitte az új jövedelmi adó és az új iparadó
törvényjavaslatot (1890-91), nemkülönben a pótlékjavaslatot a jövedelmi
adótörvényhez és a községek adórendszerét is sikerült rendeznie. Azután a
hadsereg létszámának felemelése következtében szükségessé vált adóemeléssel
foglalkozott, miközben azután az egész adóügy reformjának tervével
megbarátkozott. Ezt a tervet a többi német állam pénzügyminisztere ugyan
helyeselte, de a birodalmi gyülés többsége (1893-94) a tervet elejtette. 1895.
sem kedvezett előterjesztéseinek a szerencse, de állását, melynek betöltésére
egyébiránt bámulandó munkaereje és szakismereteti képesítik, c. parlamentáris
vereségek nem birták megingatni. 1896 jan. a császár a nemesi ranggal akarta őt
kitüntetni, de M. azt elutasította.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|