Mirditek

(miriditák), a legelőkelőbb, legharciasabb közép-albániai törzs, mely szoros, egységes szervezettel, a közép Drinától délre eső hegyes vidéket lakja. Határai északon Dukadsin vidéke, keleten a Valmor hegylánc, délen az 1714 m. magas Szalkota, nyugaton az Adriai-tenger felőli hegyik lejtői. Területe 1400 km², lakosainak száma körülelül 30 000 lélek, kik közül 3000 mohammedán, a többi róm. kat. A tartomány 8 barjakra oszlik. Városai nincsenek, csak falvai, melyek között a legnevezetesebb Orosi. A kormányformát illetőleg a tartomány örökös fejedelemség, vagy mint ők, mondják, kapitányság, melynek alapítója Dson Marku volt a XVIII. sz. elején. 1881. Prenk Bib Doda volt a kapitány, ki a törökök pasának és kamakamnak ismertek el. Minden barjak élén barjaktár (zászlótartó) áll, ki örökség útján nyeri el méltóságát, a harcban ő a vezér, községtanácsosok támogatják. Háboru és béke, a porta és a szomszéd népekkel való érintkezés fölött az általános népgyülés dönt. A társadalmi életben az irányelvek a Kanuni Lek Dukadsinit szerint állapítattak meg, amelyek már 40 éves törvények. Földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A többnyire hegyekben elkülönítve lakó, gyakran 100 és több főből álló család patriárkális életet folytat, összes tagjai az öregatyát ismerik fejüknek élte végéig. Viseletük egyező a középalbánokéval: hosszu fehér flanellszoknya (dolama), fehér báránybőrsüveg, vászonnadrág. A széles övbe pisztolyokat és pipát dugnak, fegyverük a nagy gonddal ápolt hosszu puska. V. ö. Gepeevié, Oberalbanien (Lipcse 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon