Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Mirigykór... ----

Magyar Magyar Német Német
Mirigykór... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Mirigykór

csikókeh, jónemü mirigy (Adenitis equorum), a lovaknak sajátos heveny fertőző megbetegedése, melynek tipikus eseteiben a felső utak hurutja kiséretében a szomszédos, esetleg a távolabbi nyirokmirigyek (l. o.) genyesedő gyuladása fejlődik ki. Régebben a fiatal kor specifikus betegségének tekintették oly értelemben, hogy kiállása majdnem szükségképen hozzátartoznék a test fejlődésének rendes menetéhez s hitték azt is, hogy némelykor elfajulás útján takonykórba (l. o.) mehet át. Ma kétségtelen, hogy a M. egészen önálló kóralak, melyet külön sajátlagos ragály okoz, hogy tehát ragályozás nélkül nem fejlődhetik ki. A megbetegedett orrfolyásában mindig vannak jelen hosszu hullámos láncolatokká fűződő apró kerek baktériumok (Streptococcus equi Schütz), melynek tiszta kulturája a bőr alá ojtva genyes gyuladás, fiatal lovaknak orrába fecskendezve orrhurutot, majd a M.-hoz hasonló megbetegedést idéz elő. A természetes fertőzése is mindenek szerint ugy történik, hogy a beteg állatok orrából kifolyó váladék vagy tályogok genyének részecskéi közvetlenül vagy pedig ily váladékokkal szennyezett tárgyakkal való érintkezés útján egészséges állatok orrába jutnak. Némelykor azonban a belek nyálkahártyáján keresztül is történhetik a fertőzés. A betegség iránt kizárólag az egypatás állatok fogékonyak s rajtok az leggyakrabban a fiatal, ?-5 éves korban észlelhető, kivételesen azonban már 1-2 hónapos, valamint másfelől az 5 évnél idősebb állatok is megbetegszenek. Tapasztalat szerint a M. az esetek tulnyomó többségében csak egyszer lepi meg életében az állatot és kiállása a beteget immunitással (l. o.) ruházza fel a későbbi fertőzésekkel szemben.

A M. tünetei a fertőzés után 4-8 nap mulva kezdenek kifejlődni. A lázas bántalom általános jelei kiséretében, minő a bágyadtság, rosszabb étvágy, a test hőmérsékletének 2-3 fokkal való emelkedése, az orr nyálkahártyájának hurutjára utaló tünetek jelentkeznek. E hártya kivörösödése mellett kezdetben savós-nyálkás, később genyes orrfolyás mutatkozik, mely csikóknál rendszerint darabos, az orrnyilások széleihez alig tapad és a beteg azt prüszkölés v. köhögés közben darabokban löki ki az orrból. Egyidejüleg az áll mögött, az alsó állcsont két ága közötti téren, az itt elhelyezett nyirokmirigyek gyuladása következtében gyorsan növekvő duzzanat fejlődik, mely igen feszes és tömött, meleg és fájdalmas tapintatu és hátrafelé a torokig érhet vagy a toroktájat is befoglalja. Miatta a betegek fejöket mereven előre nyujtják, hogy az lehetőleg nyilt szögletet képezzen a nyakkal. A daganat több napon át látszólag változatlan maradt, végre azonban egy vagy több helyen megpuhul, majd e helyeken a folyton vékonyodó bőr feltörik és a támadt nyiláson fehér vagy kevéssé sárgás, sűrü tejhez hasonló geny ömlik kifelé. Ezután az összes kóros tünetek gyors enyhülése közben a daganat leapad, a bőr alatt levő üreg kitöltődik, a nyilás szélei összetapadnak és a folyamat meggyógyul. A betegség tetőfokán a daganat nyomása folytán a nyelés nehezített, de miatt a viz és a takarmány az orron keresztül visszafolyik, a betegek táplálkozása ily módon szenved, de a tályog feltörése után hamar feljavulnak. Az esetek egy részében súlyos torokgyuladás csatlakozik a bántalomhoz, sőt a torok körül elhelyezett nyirokmirigyek is elgenyesedhetnek, amire azután a geny a bőrön v. a szájon keresztül kifelé ürülhet, némelykor azonban a beteg már előbb megfulad vagy pedig a geny egy részének a légutakba jutása folytán halálos tüdőgyuladás fejlődik ki. Kivételesen a test egyéb tájain elhelyezett nyirokmirigyek is megbetegszenek (vándorló M.) és ha a bőrhöz közel fekszenek, akkor feltörésük után gyógyulás állhat be, de a test belsejében levők genyesednek el, akkor rendszerint elhullással végződik a bántalom. Általában a M. a kedvezően szokott lefolyni és a súlyos komplikációk a kivételek közé tartoznak. Egy éven aluli csikók közül körülbelül 3%, idősebb betegek közül még kevesebb szokott elhullani.

A védekezés a M. ellen abban áll, hogy az iránta nagyon fogékony csikókat a betegektől, valamint az ezektől lakott helyiségektől és a velök érintkezett tárgyaktól lehetőleg távolt tartjuk. Annál szükségesebb ez, mert ha később talán mégis megbetegszenek, az idősebb korban sokkal kevésbbé veszedelmes a baj. Ha minden óvatosság dacára a betegség valamely csikóállományban mégis fellép, akkor az egészségesnek mielőbbi áthelyezésével nem fertőzött helyre sokszor útját állhatni a bántalom tovább terjedésének. Közben, valamint a járvány megszünte után, az istállót és udvart, valamint az összes berendezési tárgyakat alaposan fertőtleníteni kell, mert ennek elmulasztása esetén a járvány évente ismétlődhetik. Az évközben, járványmentes időben is, időszakonkint rendszeresen ismételt fertőtlenítéssel a betegség fellépését még biztosabban meg lehet akadályozni. A gyógykezelés az egyes esetek súlyossága és a betegek egyénisége szerint módosul és ezért azt szakértőre kell bizni. V. ö. Hutyra, Állatorvosi belgyógyászat (I. köt. 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is