Mirtusz

(növ., irnye, Myrtus Tourn.), a mirtusz-félék örökzöld fája v. cserjéje, mintegy 100 faja az egész földkerekség meleg tájain terem. Levele egyszerü, átellenes; virága magános vagy 3-7 virágu álernyővé csoportosodik a levél tövében, piros v. fehér, gyümölcse gömbölyü egy- vagy sokmagu bogyó, a tetejét a kehely koronázza. Legismeretesebb faja a Myrtus cimmunis L. (l. az ábrát). Európa D-i részé, Ázsiában és Afrikában 1-1,25 m. magas, fűszeres cserje v. kisfa. Levele szép sima, fénylő, lándsás; virága jó illatu, ötszirmu, piros v. fehér, a kertben teljesedik is. A levél nagysága és alakja a klima, mivelés és termőhely szerint változik, s kertben számos fajtája van. Azelőtt a levele meg a bogyója officinális volt, szépítő szert (angyalviz) desztilláltak belőle.

[ÁBRA] Myrtus communis L.

Gyakran cserépbe ültetve tartják, dudványról könnyen szaporítható. A szépség, fiatalság és szűziesség példaképe, különösen esküvőre kötik bokrétába v. koszoruba. Ez a szokás a legrégibb időkből maradt vissza. A nagy levelü M.-szal a halottat díszítik (halottmirtusz, lásd Boncsfű). A Myrtus microphylla Humb. et Bonpl. borsónagyságu, piros bogyója édes ízü, Peruban, a M. Lumaét Mol. pedig Chilében eszik.

Forrás: Pallas Nagylexikon