Mitra

(lat. Mithras), a védák vallásában a fénynek, valószinüleg a napnak istene s a hét Aditja (l. o.) egyike. Szoros viszonyban van Varunával, az ég istenével, rendesen együtt jön elő vele a véda himnuszokban. Ugy látszik Varuna az éjjeli fényt, azaz a holdat, M. pedig a nappali világosságot, a napot jelképezik. M. az igazság és a hűség őre; ő ügyel arra, hogy a halandók eleget tegyenek az istenek iránti kötelezettségeiknek. Varunával és a többi Aditjával együtt, amint a zend Amesaszpenták, valóságos mennyei fenhatóság, királyi méltóság, melynek külső látható jele a fény. M.-Varuna és a Aditják tartják fenn a világrendet. A védákban ezért gyakori címük a király (radsa) és a fejedelem (ksatrija). Egy eredetü M.-val a persa napisten Mithra. M. tisztelete a rómaiaknál korán, már a köztársaság utolsó éveiben is elterjedt, de erősen keverve különféle előázsiai kultuszrészletekkel. Első csiráit a Pompejus által elfogott keleti kalózok hozták magukkal, forma szerint azonban csak Traján és Domitériumok is fűződnek hozzá. Kiváló szerep jutott neki (a győzhetetlen napistennek), Pannonia (a római Dunántul) és Dácia (Erdély) nagy katonai táborhelyeinek valláserkölcsi életében. A legrégibb M.-szentély a Morvamezőn, Vindobona (Bécs) és Carnuntum (Petronell) közt Kr. u. 193-98. épült, de már utána magyar területen következtek a budaörsi (aquincumi), a németóvári (carnuntumi) és rákosi (Scarabantia közelében). Mindezekben és kivülök számos más műemléken M. mint keletiesen öltözött ifju abban a pillanatban jelenik meg, amint bikát áldozni készül, körülvéve szimbolikus állatoktól (skorpió, kutya és oroszlán) V. ö. Récsey, Pannonia ókori mythol. eml. vázlata; Hillebrandt, Varuna u. Mitra (Berlin 1877); Oldenberg, Die Religion des Veda (u. o. 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon