Mitrovics

Gyula, ref. lelkész, szül. Sátoralja-Újhelyen 1841. Az elemi iskolát szülővárosában, a gimnáziumot (1853-61) és a teologiai tanfolyamot (1861-65) Sárospatakon végezte el, hol azután 1867 tavaszáig segédtanár volt. Ekkor külföldre ment és mintegy másfél évig Heidelbergában, Göttingában és Zürichben gyarapította ismereteit. 1868 szept. a gyakorlati teologia és erkölcstan tanára lett a sárospataki teologiai akadémián s mint ilyenre egyszersmind a főiskolai lelkész tiszte is reá ruháztatott. A tiszáninneni egyházkerület 1876. aljegyzőjévé, 1884. főjegyzőjévé, több ízben az egyetemes konvent tagjává, ez pedig mindannyiszor egyik jegyzőjévé választotta. Tagja és ugyancsak jegyzője volt a debreceni, valamint a budapesti zsinatnak is, s szintén tagja az egyetemes tanügyi bizottságnak. 1895 szept. debreceni lelkésszé választatván, 1896 ápr. 12. elfoglalta új állását. Egyike a szabadelvü teologiai irány képviselőinek, kinek az általa öt éven át (1882-86) szerkesztett Sárospataki Lapokban s egyéb folyóiratokban kiadott kisebb-nagyobb dolgozatán kivül a következő munkái jelentek meg. Egyházi és szertartási beszédek (Sárospatak 1872); Egyháziatlanság és üres templomok (u. o. 1876); Lang Henrik válogatott vallásos beszédei (németből ford., u. o. 1877); Egyházi szónoklattan huzamban az eddigi házassági joggal (u. o. 1895); Dolgozatok az egyházi élet köréből (I. füzet, u. o. 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon