Mixödéma
(gör.) a. m. nyálkás duzzanat, sajátságos, tüzetesebben csak
az újabb időben megismert bántalom. Leginkább Angol- és Franciaországban, s
főleg nőknél fordul elő, de hazánkban is fordultak elő egyes esetek. A kezdeti
tünetek testi és szellemi lassuság, tompaságban nyilvánulnak, majd a bőr vastag
és száraz lesz. Főleg az arcon és a kezeken hasonlít ezen duzzanat a vizkórhoz,
csupán annál sokkal keményebb; a szemrés szűkebb lesz, az orcák és az ajak
lecsüngők, az orr megvastagszik, az arckifejezés buta. A haj kihull, a körmök
törékennyé válnak, a menstruáció kimarad, általános apátiába esik a beteg s
lassan elbutul. A lefolyás igen hosszu, néha kevés javulás mutatkozik. A
boncolás főleg a pajzsmirigykivonattal biztosan elérhető. A gyógyulás azonban
csak ugy marad állandó, ha e szert a beteg időnkint megismétli; annak hatása
azonban oly rohamos, hogy főleg eleinte nagyobb óvatosság szükséges
rendelésénél, különben súlyos zavarok állhatnak elő. Ugy látszik, hogy a M.
okát a pajzsmirigy hiányos működésében kell keresni; azok az állatok,
amelyeknek mirigyét eltávolították, teljesen hasonló kórállapotba esnek
(cachexia strumipriva), sőt embereknél is, ha a pajzsmirigyek azok golyvás
elfajulása miatt kiirtattak, minden esetben kifejlődik ezen bántalom, amely
éppen ugy mint az igazi M. gyógyítható a fentebb említett szerrel. Mielőtt ez
orvoslási mód ismert volt, az ilyen betegek teljesen elbutulva haltak meg. A
golyvák sebészi eltávolításánál szabály az, hogy egy részlet mindig
visszahagyandó, ez ugyanis elégséges a M. kifejlődésének meggátlására.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|