Mo" allakát

v. mu" allakát (arab) a. m. a felfüggesztettek, azaz: kitünőségük miatt díszhelyre emelt költemények; igy neveznek az arab irodalomban a pogány korból származó hét kaszidát (l. o.), melyeket a régi kor költészeti maradványaiból a legkitünőbbeknek itélnek. A történelmi hitelességgel nem biró legenda szerint a régi arab költők a Mekka melletti "Okázban a törzsek gyülekezetének szine előtt versenyre szoktak kelni; a legjobbaknak itélt költeményeket aranyozott betükkel a Ká"ba (l. o.) falaira akasztották; innen származna a M. név. A kritika e legendát az irodalomtörténetből kiküszöbölte, kimutatván, hogy e hét költemény összefoglalása csak a VIII. sz. filologusaitól ered. Rendesen a következő költők egy-egy kaszidája szerepel a M. sorában; Imru" ulkeisz, Zuheir, Tarafa, "Antara, amr b Kulthúm, Hárith b. Hilizza, Lebíd; némelyek Antara és Hérith helyébe Á"sa és Nábiga egy-egy költteményekből vannak külön kiadások; együttesen Európában legelőször Arnold adta ki a gyüjteményt arab kommentárral (Septem M. Carmina antiquissima Arabum, Lipcse 1850); újabban Abel adta ki a hét költeményt szótárral (Sammlung von Wörterverzeichnissen, als Vorarbeiten zu einem Wörterbuch der alten arabischen Piesie, 1. köt. Berlin 1891). Németre Wolf Fülöp fordította a teljes gyüjteményt (M., Die sieben Preisgedichte der Araber, Rottweil 1857). Magyarul csak az Imrulkeisz versét birjuk Jónás János fordításában (Nyelvtudom. Közlemények 7. köt.). A kritikai kérdésre nézve v. ö. Nöldeke, Beiträge zur Kenntniss der Poesie der alten Araber (Hannover 1864).

Forrás: Pallas Nagylexikon