Mocsonyi

a XVII. sz. második felében Makedoniából bevándorolt család. Egyik ősük, Péter, mint tábori pap vesz részt Eugen harcaiban s el is esik. A ma két ágra oszlott család ősei Mihály és András. Ezek később Pesten telepszenek meg s mint igen vagyonos kereskedők nagy befolyással voltak a kereskedelem s iparra, ezenkivül a közéletben is fontos szerepük akadt. 1780. András utódai a bánáti focui birtokot kapják katonai érdemeik és pénzügyi áldozataikét elismerésül, majd 1783. nemesi oklevelet «de Focu» előnévvel. A másik ág ősének, Mihálynak egyik utóda Péter 1804. kap nemességet, ki ekkor már Tokajon lakott. A két ág később összeházasodott s ebből ered Sándor (szül. 1842.) és Eugen (szül. 1844.), kik mind ketten foglalkoznak politikával; Sándor azonban a bölcsészeti irodalmat is műveli. A román politikusok ultrái vagy nem értik vagy nem akarják őket megérteni. M. Péter tagja volt az 1847-iki pozsonyi rendi országgyülésnek mint Torontál vármegye képviselője. Stadion gróf miniszter még 1848. meghivja mint a románok bizalmi emberét Bécsbe. 1852 máj. nyiltan szemébe mondotta Schwarzenbergnek, hogy csak hitegeti és kijátsza a románokat. Testvére Andrással egyetemben sokat tett a román egyháznak a szerbtől való elválása és a szebeni érsekség megalapítása érdekében. 1858. meggyilkolták. Utána András egyedül vezette a M.-ak közül a románok ügyét. Pesten végzett egyetemi tanulmányai után 1836. torontálvármegyei aljegyző lett s 1843. járási főszolgabiró. A szabadságharc elnyomása után a bánáti vidék kerületi kormánybiztosa lett. 1858. testvérével Péterrel küzd, 1860. tagja volt a bécsi «verstärkter Reichsrath»-nak, hol azt indítványozta, hogy a monárkiát nemzetiségi alapon szervezzék. A románság érdekeinek védelmére egy lapot alapított, melyet jóformán maga tartott fenn. 1860. azt indítványozta, hogy a Bánátot kapcsolják Erdélyhez, melyhez régebben is többször tartozott. Midőn ez nem teljesült, a passzivitás politikáját mondotta ki. Majd csak egyházának a szerbektől való végleges elválásáért s a román érsekség megalapításáért fáradt, később a mérsékelt tartózkodó politikát ajánlotta. Megh. 1880 máj. 17. V. ö. Babes V., Notite biografice asupra vietii si activitatii lui Andrei Mocioni (Bukarest 1883).

Forrás: Pallas Nagylexikon