Modena

1859-ig szuverén olasz hercegség; termékeny alföldjét a Panaro folyó öntözi s a lombard-velencei királyság, a pápai állam, a toscanai nagyhercegség, a parmai hercegség és a tenger közt terült el, 6132 km² kiterjedésben, (1857) 604 000 lak. Most Olaszországhoz tartozik, s a modenai, massa-carrarai és reggiói tartományokból áll. Földmivelés, bor- és olajtermesztés, baromtenyésztés és selyemhernyó-termelés; nevezetesek márványbányái (Carrara), ipara ellenben jelentéktelen. M.-t a VI. sz. óta a longobardok birták, majd Toscanáé, később pedig Ferarával együtt a Torelli-családé lett. III. Frigyes 1452. az Este-családot M. és Reggio hercegeivé emelte, s ezek Ferreába költöztek, melyet IV. Sixtus (1471) hűbérül adott nekik, de VIII. Kelemen (1598) ismét visszavette. I. Ferenc herceg folyton növelte M. területét, s beleolvasztotta a körülfekvő kisebb (Correggio, Mirandola, Novellara és Massa-Carrar) hercegségeket. Az Este-ház utolsó hercege, III. Ercole Rinaldo (megh. 1803.), a franciák bevonulásakor Olaszországba (1796) megszökött. A campo-formiói békében M.-t a cisalpini köztársasághoz kapcsolták, amiért cserébe Ercole a lunevillei békében Breisgaut kapta, mit egyetlen leányával (Mária Beatrice) Károly Antal osztrák főherceg örökölt; de Breisgaut a pozsonyi békében elvesztette s a következő (1806) évben meghalt. Fia VI: Ferenc (l. o.) csak 1814. kapta vissza nagyatyja birtokait, melyhez 1847. Toscanától Fivizzanót, Mária Lujza parmai hercegnő halála után pedig Guastallát kapta. Alattvalói még nála is jobban gyülölték fiát, V. Ferencet (l. o.), ki teljesen Ausztria szuronyaiban bizakodva zsarnokilag uralkodott és 1850. a jezsuitákat is visszahivta. De a magentai csata után, midőn Ferenc egész seregével az osztrák hadseregbe állott s ettől várta a szabadulást, a M.-i nemzetgyülés 1859 aug. 19. a dinasztiát detronizálta, s a hercegség az u. n. emiliai kormányhoz csatlakozott; majd az 1860. márc. 18-iki határozattal Viktor Emánuel királyságával egyesült.

Forrás: Pallas Nagylexikon