Módszer

(methodus), általában tervszerü eljárás valamely meghatározott cél elérésére. Szűkebb értelemben az egyes tudományok eljárása, mellyel igazságaikat meggyőzően előadják, illetőleg újabb igazságokhoz jutnak. Két szilárd M. van, az egyik a deduktiv, mely az általánosból indul ki s következtetés útján jut el a különösre, az egyes (szintetikus M.); a másik az induktiv, mely az egyesekből, a konkrétből összegezi az általánost (analitikai M.). L. Dedukció, Indukció, Következtetés.

A filozofiában elég gyakran hallani, hogy új filozofiának új M.-re van szükséges, s a filozofusok törekszenek is ilyen M. megvalósítására. Leghirhedtebb volt köztül Hegel dialektikai módszer (l. Dialektika és Filozofia VII. köt., 203. old.). E törekvésekkel szemben felette fontos a fönt említett szintetikai és analitikai M. tisztán tartása és érvényesítése a pedagogiában, hol e két M. nem csupán arra való, hogy velük értelmet értelemmel világosítsunk meg, hanem még inkább arra, hogy a tanítás anyagát rendezzük s ezzel az oktatás és oktató intézetek gerincét szilárdan körvonalazzuk. Az egész középiskolai oktatásnak (mert főleg erről van szó) az alkotó elvként felfogott M-ben van egyetlen szilárd támasztéka. L. Középiskola (XI. köt. 4. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon